Igazi csoda! – van remény az újraélesztett salgótarjáni fiú gyógyulására

– Szerencsére jó hírekről tudok beszámolni. Egy hete ültették be Dávidnak a szívritmusszabályozót, a műtét jól sikerült, annak helye szépen gyógyul – mondta portálunknak Bonivárt Szabina, a kisfiú édesanyja. – Azt még mindig nem tudják, hogy mitől állt meg a szíve május 9-én, a Beszterce-lakótelei iskola udvarán, eddig ugyanis semmilyen rendellenességet nem találtak az orvosok. Egy vizsgálat eredményére pedig, ami a születési rendellenességet mutatja ki, még három hónapot várni kell. 

Mint mondta, Dávid napról napra egyre többre képes. Ugyan beszélni még nem tud, csak egy-egy szót képes kimondani, mivel még a torkában van a légzését segítő cső, de mosolyog, lehet vele kommunikálni, a szemével, a mimikájával jelzi, hogy megérti amit mondanak neki. 

– Minap az udvaron voltunk és egy speciális kerékpárral négy percig tudott közlekedni. Így az első vizsgálatok eredménye, amely azt mutatta, hogy az oxigénhiány miatt olyan súlyos agykárosodást szenvedett, hogy élete végéig ágyhoz lesz kötve, nem bizonyult helytállónak – hangsúlyozta az anyuka. – Én akkor is hittem a csodában és abban, hogy Dávid újra teljes életet élhet. Most úgy gondolom, hogy már nincs szükség csodára, reális esélye van annak, hogy Dávid teljesen felépülhet. Ugyan az odáig vezető út még hosszú és nagyon sok erőre, kitartásra lesz szükség, mégis látom már a fényt az alagút végén. 

Szandra arra is kitért, hogy sok fejlesztésre lesz szükség a gyógyuláshoz, még néhány hétig Budapesten készítik fel a kisfiút a rehabilitációra, amire Miskolcon kerül majd sor. Itt egyebek mellett gyógytorna, logopédiai foglalkozások várnak rá. 

– A fejlesztésekhez speciális eszközök szükségek, de tudom, hogy jó irányba haladunk. Nagyon sokáig küzdöttek az életéért, többször is újra kellett éleszteni. Az első három hét kritikus volt, altatásban tartották és azért nem ébresztették fel, nehogy kómába essen. Az az időszak félelmetes volt – emlékszik vissza az anyuka, aki arról is beszámolt, hogy nagyon sok erőt adnak nekik azok, akik támogatják a családot, együtt éreznek velük. 

– Dávidnak is mindig elmondom, hogy milyen sokan szorítanak érte. Folyamatosan üzennek az osztálytársak, az osztályfőnöke, a barátai. Látom rajta, hogy jól esik neki az a rengeteg szeretet, ami felénk árad. Úgy gondolom, hogy mi is erőt adhatunk azoknak, akik hasonló helyzetben vannak. Sosem lehet feladni a reményt – fogalmaz Szandra.