Zavaró tényezők a kertben

Sokan ragaszkodnak a hétvégi csendes pihenőhöz, míg mások azzal érvelnek, hogy a munka mellett ekkor van idejük füvet vágni, fát fűrészelni vagy éppen barkácsolni. Őszintén szólva, úgy gondolom, hogyha ezt az emberek napközben, a lehetőségeik szerint csendesen teszik, akkor nincs probléma. Sőt, talán egy-egy munkálatnál még érdemes is szólni a szomszédoknak, mire számítsanak, talán kevésbé lesznek emiatt morcosak. De azt azért be kell látni, hogy a vasárnap reggel hét óra valóban nem a legideálisabb időpont, legyen szó fűvágásról vagy éppen barkácsolásról. 

Ezek közül engem ritkán szokott idegesíteni bármelyik is, azonban van valami, amivel abszolút nem tudok mit kezdeni, ez pedig nem más mint a folyamatos kutyaugatás. Félreértés ne essék, nagyon szeretem a kutyákat, hamarosan egy kis tacskóval bővül a családunk. De, amit a környezetemben tapasztalok az elmúlt hónapokban az rendkívül zavaró.

Most már nem csak arról van szó, hogyha kimegyek a kertbe, vagy a házunk elé néhány kutyus rögtön elkezd ugatni és alig lehet kint maradni. Nem csak akkor ugatnak, amikor épp munkába indulok vagy hazajövök, hanem szinte kivétel nélkül egész nap. Talán a helyzet, akkor a legrosszabb, amikor jön a postás, mert akkor nem csak ez a néhány kutya ugat, hanem az összes. Jelenleg ott tartok, hogy már ablakot se szívesen nyitok, sőt a tévét is nagyobb hangerőn hallgatom, hogy elnyomja az ugatást. Persze tudom, hogy a kutya dolga az, hogy ugasson, de nekem elhihetik nem kellemes állandóan ezt hallgatni.