Kilók fogságában

A pluszkilók sokunk életére kihatással vannak. Nehéz ezzel mit kezdeni, a folyamatos megvonásokat pedig nem preferálom. Szerencsére nem tragikus a helyzet, de amióta felhagytam a versenysporttal, azóta minden kis falat meglátszik. Mindig vékony voltam, sőt volt olyan, aki szerint már kórosan is. Egyszerűen bármit ettem, bármilyen rendszertelenül, ugyanolyan vékony maradtam. 

Persze a mindennapos edzéseknek volt ez köszönhető. Imádom a hasamat, az ízek rabul ejtenek. Általában napközben nagyon keveset eszem, ám este bepótolom. Amikor a napi teendőket letudom, akkor kinyitom a hűtőt, és jól belakmározok. Ezen kellene változtatni, hisz sokan esküsznek arra, hogy ha a vacsorát elhagyják, akkor gyorsan megszabadulhatnak a zsírpárnáktól. Igen ám, de ez a legnehezebb, nemde? 

Ez egy ördögi kör. Belekezdek egy diétába, ingerült vagyok és éhes, majd azt mondom: a fenéket, igenis megérdemlem a finom falatokat. Próbálkoztam már különböző szerekkel, amik elősegíthetik a fogyasztást, érdemleges változást viszont nem tapasztaltam. Volt egy időszak, amikor az esti étkezést egy joghurttal és egy almával kipipáltam, de másnap nagyon éhes voltam. Biztosan vannak jó praktikák, de én nem szeretnék éhezni, mert az a környezetemre sincs jó hatással, olyankor alig lehet hozzám szólni. 

Egy biztos, irigylem azokat, akiknek jó a genetikája, és szinte bármit megehetnek. Talán ez egy örök harc lesz, de ki fog győzni?