Változó volt az idei gyümölcstermés

Nemrégiben kisétáltam a tágas kertembe, és leszedtem az utolsó gyümölcsöket. Meglepődtem, mert november közepén még bőven találtam birsalmát a fán, igaz, a nagy többség már a földre esett, de néhány példányt még leszakíthattam az ágról. Jóbarátom jött érte, a családja ugyanis nagyon szereti a birsalmasajtot, és ígérte, ha elkészül a finomság, én is kapok belőle jutalomfalatokat.

Ennek apropóján végeztem egy kis idei összegzést a termésről. A korábban szép darabokat adó sárgabarackon három-négy esztendeje egy szem se akad, persze megvan rá a válasz, hiszen a március végi-áprilisi fagyok okozzák a kárt, de azért őszintén remélem, jövőre fordul majd a kocka. A cseresznyét és a meggyet ebben az esztendőben közepesnek minősíthettem, bár roppant apró volt minden egyes szem. Egykori tanítványom gyermekeinek így nem is vittem belőlük. A szilvafák a megfelelő ápolás hiányában lassan sorvadnak. Két fának már „annyi”, a maradékról meg nincs értelme nyilatkozni, néhány silány minőségű darabot akaszthattam le.

A körte és az alma viszonylag bőven termett, csakhogy ezt a két gyümölcsfajtát a három kutyám is felettébb kedveli, többször mire leértem a kert végébe, már a földre hullva sem találtam egyet sem, bezzeg pár méterre tőlem Apacs nagy étvággyal majszolgatta azokat. A dióról nem is beszélve, csak úgy ropogott az ebek fogai alatt. Egyszóval ebben az évben egyáltalán nem kápráztatott el engem a felhozatal. Talán majd jövőre hálásabb lesz hozzám a természet.