Mártírokra emlékeztek Balassagyarmaton a nemzeti gyásznapon

Az eseményt a Szent Imre Katolikus Általános Iskola és Gimnázium diákjai nyitották meg, zenés összeállítással, majd Molnár Ambrus református lelkész mondott beszédet.

Felidézte, mi vezetett az 1956. október 23-án kirobbant forradalomhoz és, hogy a második világháborút követően a sztálinista terror és a szovjet megszállás népünktől elvette a fizikai önrendelkezés jogát. Ezt a bilincset dobták le 1956. október 23-án, kezükbe vették nemzetük és életük irányítását, azonban ezt 1956. november 4-én erőszakkal újra elvették. Ezzel a sztálinista, kommunista terror és a szovjet megszállás visszatért.

Kiemelte, hogy november 4-e ma azért nemzeti gyásznap, mert az események után több mint egy fél évszázaddal számunkra továbbra is az jelenti a szabadságot, ha a mi életünkről, a mi értékeinkről, a mi vallásunkról és a mi hitünkről nem mások döntenek, hanem mi. Mi, akik azoknak vagyunk az örökösei, leszármazottai, akik évszázadok óta a szabadságot abban látták, hogy a Kárpát-medencében a döntés a keresztyén államiságra épülő magyarság kezében van.

Beszédében elmondta, hogy néhány napja emlékeztünk a 16. századi reformációra. Európa vallási szabadságharcára, ahol a reformátorok mindent megtettek azért, hogy egészen a forrásig, Isten tökéletes kijelentéséig menjenek vissza, ahol a feltámadt Jézus azt mondja: „Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” A keresztyénség szerint csak az igazság szül valódi szabadságot.

Felhívta a megemlékezők figyelmét arra, hogy mindenki a saját döntései szerint értelmezze a szabadság fogalmát. Az, ahogyan berendezzük az életünket, ahogyan a hétköznapokban élünk, ahogy a nemiségünkhöz, a házassághoz, a családhoz, ahogy a keresztyénséghez viszonyulunk, de elsősorban pedig a forráshoz, Jézus Krisztushoz.

Zárásként összefoglalta, hogy a szabadság, amire szükségünk van, az nem kötődésmentesség, hanem kötődés a keresztyén igazsághoz. A megemlékezés végén mécseseket helyeztek el a résztvevők az 1956-os szoborcsoportnál.