Halállal lakolt a bíboros felsőpetényi kiszabadításáért a mártír katonatiszt

A népbíróság által lefolytatott koncepciós percben életfogytig tartó fegyházra ítélt Mindszenty József hercegprímást súlyosbodó betegsége és a hatalmas nyugati külpolitikai nyomás miatt 1955. július 14-én hivatalosan házi őrizetbe helyezték. Előbb Püspökszentlászlóra vitték, majd onnan az év novemberének második napjától a felsőpetényi Almásy-kastélyban tartották fogva. Itt érte őt az 1956-os forradalom szele.

Természetesen a vidéki rabságban élők tökéletesen tudták, mi történt október 23-án a fővárosban, és a helybéliek is értesültek arról, hogy a főpap a szomszédságukban éli mindennapjait. Október 28-án lelkes forradalmárok mintegy kétszáz fős csoportja jelent meg a kastély kapujánál, követelve Mindszenty szabadon bocsátását, ám ezt az ÁVH-s őrök akkor még megtagadták és elkergették a fiatalokat. Másnap Horváth János, az Állami Egyházügyi Hivatal vezetője kereste fel a bíborost, hogy rávegye, írja alá az amnesztiakérelmét, ám az idős egyházi méltóság erre hajthatatlannak bizonyult, ragaszkodott a feltétel nélküli rehabilitációjához.

Miután az események egyre inkább csúcsosodtak, október 30-án az ÁVH megszűntnek nyilvánította a hercegprímás őrizetét, és átadták őt a faluban közben megalakult nemzetőrség felügyeletére, a tapasztalatlan hazafiak azonban hirtelen nem tudtak mit kezdeni a feladattal, ezért értesítették a rétsági harckocsizó alakulatot. Garami Lajos alezredes, laktanyaparancsnok és az ezred forradalmi tanácsának kinevezett elnöke, Pálinkás-Pallavicini Antal őrnagy azonnal utasítást kért előbb a Honvédelmi Minisztériumtól, majd válasz hiányában a miniszterelnöki titkárságtól. Innen gyorsan megjött a felelet, sürgősen intézkedjenek, és hozzák fel a fővárosba Mindszenty Józsefet.

A főpap egyes értesülések szerint nem kívánt a sötétben maga gondoskodni az utazásról, ezért aztán a kiérkező katonákra bízta magát, akik Stifft Róbert főhadnagy vezetésével Rétságra szállították őt.

Itt, a laktanyában találkozott először a Kiegyezést követő első magyar miniszterelnök, gróf Andrássy Gyula honvédtiszt mundért viselő dédunokája, és az ezt megelőző esztendőkben annyi kínt és szenvedést átélt bíboros, aki minden bizonnyal megenyhült, hogy egy híres magyar nemesi család leszármazottja vigyázza testi épségét.

Ezt az éjszakát a hercegprímás egy kényelmes helyiségben, a laktanyában töltötte, és másnap indult fel Budapestre Pálinkás-Pallavicini parancsnokságával a katonai menetoszlop. Mindszenty József beköltözött az Úri utcai érseki palotába, ahol a személyes testőrségét a rétsági tisztek biztosították, egészen november 4-ig, míg az őrnagy visszatért szolgálati helyére, hiszen a forradalmi bizottság ügyeinek intézésében rengeteg dolga akadt, többek között megbeszélést tartott a nemzetőr zászlóalj megalakításáról, ami viszont már az ismert fejlemények miatt nem történhetett meg. 

Nagy Imre november 4-i, kétségbeesett rádiófelhívására a páncélosok a 2-es főút diósjenői elágazásában védelmi állásokat foglaltak el, illetve ezt tették Nőtincs határában is, ám Garami alezredes, felismerve az érkező túlerő nagyságát, nem akart felesleges véráldozatokat, így rövid tárgyalást követően Rétság irányában megnyittatta az utat a szovjet harckocsik előtt.

Mindszenty József későbbi sorsa közismert: tizenöt éves kényszerű menedék az USA nagykövetségén, majd újabb hosszú emigráció, benne megannyi utazással a világ minden részébe, az 1975-ben bekövetkezett haláláig.

Kiszabadítójával azonban kegyetlenül elbánt a hatalom. Már 1956. november 25-én megjelent a Népszabadságban egy cikk, amiben a bíboros kiszabadításában játszott szerepét taglalták, megemlítve, hogy a Horthy-hadseregben is szolgált. Az őrnagy menekülhetett volna, serkentették is erre, de ő ehelyett tisztázni szerette volna a személyét. December 3-án vizsgálóbizottság szállt ki Rétságra, a jelentés alapján december 25-én őrizetbe vették, ezt követően röviddel szabadlábra helyezték, de 1957. február 6-án végleg börtönbe került. A katonai hivatása mellett a legvégsőbb pillanatokig kiálló tiszt megúszhatta volna az akasztófát, de a nemesi származás az új, Kádár-rezsim szemét igencsak szúrta, innen pedig egyenes, szomorú út vezetett a kivégzésig. Pálinkás-Pallavicini Antalt minden enyhítő körülmény dacára előbb életfogytiglanra ítélték, majd az ügyész fellebbezése folytán a vérbíró ezt kötél általi halálra módosította. A Budapesti Országos Börtön udvarán a hóhér 1957. december 10-én, hajnalban teljesítette kötelességét.

Mindszenty József, amikor értesült védelmezője kivégzéséről, ennyit írt fel jegyzeteibe: „Pallavicini kivégezve. Szegény felesége! Szegény Pallavicini!”

Pallavicini Antal őrgrófot a rendszerváltás után a Magyar Honvédség posztumusz ezredessé léptette elő.