Jeles évforduló alkalmából tartottak ezüstmisét a ságújfalui templomban

Ezen alkalomból az atya szeretett nyáján kívül a környező településekről és távolabbról is érkeztek papok, hogy együtt ünnepelhessenek a jubiláló Kapás Attilával.

Az ünnepelt kiemelte: elmondhatatlanul nagy hála van a szívében a Jóisten felé az elmúlt 25 évért.

– Amikor kiválasztottuk a dátumot, hogy mikor is legyen Ságújfaluban az ezüstmisém, nem is  néztem, milyen ünnepre esik, csak később döbbentem rá, hogy a Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen szívét köszöntjük ezen a napon. Ezt gondviselésként élem meg, hiszen nagyon kötődöm a Szűzanyához. Ez többek között annak is köszönhető, hogy a lourdes-i jelenés napján láttam meg a napvilágot.

Ezért az évfordulómon is vele együtt szeretnék hálát adni, hiszen a papoknak különösen fontos Mária és Jézus szíve. A Szűzanya mindannyiunknak az édesanyja, a Messiás pedig az, aki meghívott minket arra a feladatra, hogy Isten népének a szolgái legyünk – hangsúlyozta a plébános.

Ezt követően említést tett azokról az elődeiről, akik hosszú éveken keresztül szolgáltak a helyi templomban. Megemlékezett azokról az emberekről is, akik már csak az égből imádkozhatnak érte, a közösségükért, de életük során rengeteget fáradoztak a helyi egyházközségekért.

Mindezek után pedig Varga László kanonok, a váci székesegyház karnagya tartotta meg szentbeszédét. 

– Kispap kora óta tanítottam Attila atyát, ha röviden össze kellene foglalni, milyen is valójában, annyit tudnék mondani, ő a szív és a lélek – emelte ki a kanonok.

Mindezek után kitért arra, hogy a papság nem egy szakma, hanem Istennek adott élet másokért.

– 25 év nem nagy idő, de mégis tiszteletre méltó egy ember életében. Ez alatt Attila atya is megtapasztalhatta a papi lét örömeit és nehézségeit egyaránt. Azonban az mindennél fontosabb, hogy a szerelemből megmaradt a hűség, amiért hálát kell adni. Ugyanis csak az megy el papnak, aki szerelemmel szereti az Istent, még akkor is, ha ezt soha nem mondjuk ki, mert férfiasan szégyelljük bevallani az ilyesmit. Ahogy a házasságban is a szeremből megmarad a hűség, akár 50, vagy annál több éven keresztül is, úgy a plébánosi életben is így van ez – mutatott rá Varga László.

Prédikációjában arról is elmélkedett, hogy bár sokan azt gondolják, a papok magányos emberek, ennek ellenére, soha nincsenek egyedül. Nem csupán azért, mert a Jóisten velük van, hanem, mert mindig akadnak olyanok, akik tisztelik és szeretik a plébánosukat.

– Attila atyát is rengetegen szeretik az egyénisége, személyisége miatt. Hálával tartozunk azért is, hogy a Jóisten mindig rendel barátokat, segítőket mellénk – zárta szentbeszédét a kanonok.
A szentmisén a karancskeszi Szent Mihály Kórus teljesített zenei szolgálatot, amelynek végén ezüstmisés áldás szállt a jelenlévőkre.

Negyed évszázada gondoskodik azokról, akiket a mindenható Isten rábízott | A szentmise elején Dénes László, a helyi egyházközség elnöke köszöntötte a plébánost, aki 25 évvel ezelőtt az Úr Jézus mellé szegődött papi szolgálata által.  – Az ő boldogsága, választása és döntése, már a mi örömünk is, akik hívei lehettünk az elmúlt negyedszázadban – emelte ki Dénes László. Hozzátette: az argentum egy latin szó, ami nemes fémet jelöl. Ez az anyag jól megmunkálható és vékony huzalok is készíthetők belőle. Az ezüstről van szó. Az atya lelkét a Gondviselő Isten kegyelme megmunkálta, és azóta ezt a küldetést a rábízott közösségekben adja tovább immár 25 esztendeje. Ebből két évet Nagykátán, hetet Kállón, Erdőtarcsán, Erdőkürtön, majd Inárcson szolgált. 2009-től pedig Etesen, Ságújfaluban, Karancsságon, Szalmatercsen, Pilinyben és Karancsalján teljesít lelkipásztori szolgálatot. – Szeretete, figyelme, segítőkészsége, teológiai tudása, lelki vezetése láthatatlan ezüstszálakkal szőtte át mindennapi életünket. Szeretnénk, ha ezek a szálak idővel még nemesebbé formálódnának, hogy együtt tudjuk ünnepelni az aranymisén is – hangsúlyozta Dénes László.