Gyermekkori jóslata is Maconkához köti az Arany Érdemkeresztes horgászvezetőt

– Mi volt az első jelentősebb állomás a szakmai pályafutásában? 
– Az egészségbiztosítás szervezete, ahol 1993-tól főállásban fővárosi, megyei és regionális igazgatói, valamint területi vezetői megbízásokat láttam el. Remek munkatársaimnak is köszönhetően igazi csapatmunka volt, amelynek eredményeként például megyénkben vezették be először a lakosság körében a tajkártyát. Tagjai voltunk annak az országos munkacsoportnak is, amely kidolgozta az egészségbiztosító általános szerződési feltételeit, jól működő kísérleti betegellátási modellt valósítottunk meg, sőt regionális központ is lehettünk. 

Emellett arra is büszke vagyok, hogy megyei szinten a rendszerváltás után legfiatalabb vezetőként kezdhettem és az egyik leghosszabb ideig, pontosan 26 évig szolgálhattam az egészségbiztosítás rendszerét. 

Meggyőződésem, hogy az egészségügy, a betegek és ellátottak támogatása az egyik legfontosabb ügy, melynek társadalmi jelentősége messze túlmutat a szakma szűkebb keretein, ezért most is kötődöm hozzá, hiszen tartom a ma már talán barátságnak is minősíthető szakmai kapcsolatot a megyei egészségügyi vezetőkkel, továbbá szakértőként tevékenykedem több országos projektben. 

– Sokrétű tevékenységének egy másik színhelye a katedra. Mesélne erről? 
– A társadalombiztosítási tanfolyamok előadói tevékenységének folytatásaként 2000-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE), majd több más egyetem óraadója lettem. Egy ideje az agrároktatásban is részt vállalok. Szeretem az oktatói munkát. Meggyőződésem, hogy a száraz elméleti tananyag gépies betanulása helyett az összefüggések ismerete, a gyakorlatiasság, a „mit, miért és hol kell keresni” logika és a csapatmunkában való együttműködés képessége segíthet a hallgatóknak eligazodni az élet színpadán. 

– Hogyan vált főállású munkahelyévé a horgászat? 
– Negyvenegy évvel ezelőtt ragadtam először horgászbotot és vártam a kapásra az akkori Rákóczi-telepi patak partján. Létrehozása, elárasztása után szoktam át a Maconkai-víztározóra, ahol az évek alatt meghatározó élmények értek. Ezek közül az egyik, hogy itt tanítottam meg horgászni édesapámat. Álmodozó gyermekként szerettem rajzolgatni. Egyszer felvázoltam egy papírra a tó térképét az általam elképzelt átalakításokkal. Ma is megvan a rajz, hét tó szerepelt rajta. A történet sorsszerűsége, hogy ha 25 évet előreugrunk a történetben, az élet – több fejlesztési ütem után – úgy hozta, hogy a terveim jelentős része megvalósult. Napjainkban hét elkülönült vízterülettel rendelkezik a Maconkai-víztározó és tórendszere. Ritka adomány az élettől a gyermekkori álmok megvalósulása. Talán ezért is ragaszkodom annyira e helyhez és a helyi közösséghez. 

– Olyannyira, hogy már évtizedek óta elnöke a helyi horgászegyesületnek. 
– Egy nagy árvízi halvesztést követően, egy kalandos taggyűlésen lettem 1999-ben a Bátonyterenye-Maconkai Szabadidő- és Sporthorgász Egyesület (BSHE) elnöke. Az évek múlásával végül bebizonyosodott, hogy a sokszor támadott „maconkai modell” működik. Ezt bizonyítja például az a tény is, hogy immár hosszú ideje Maconka hazánk egyik legismertebb horgászvize és versenypályája, a megye egyik legjelentősebb turisztikai attrakciója, illetve Európa legnagyobb édesvízi rekordlistáját is mi vezetjük. 

– Később pedig országos vizekre is evezett… 
– A horgászvizekkel, illetve a vízi és vízparti élővilággal 1989-ben kezdtem behatóan foglalkozni. A Horgász Egyesületek Nógrád Megyei Szövetségének (HENOSZ) 2012 óta vagyok elnökségi tagja, majd 2014-ben a Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) országos választmányának tagja lettem. Ugyanabban az évben megválasztottak a megújuló MOHOSZ alelnökének és elnökhelyettesi kijelölést kaptam, míg egy évvel később már a horgászszövetségi operatív vezetői feladatokat is elláttam. Mivel mindig vonzott, ha valamiben első lehetek, továbbá rájöttem, hogy nem tudok kettészakadni, így a MOHOSZ közfeladat-ellátó szervezetté válásakor döntenem kellett. Ekkor fájó szívvel, de az utódlást tekintve egyben jóleső nyugalommal is, az egészségbiztosítási munkámat a horgászok szolgálatára cseréltem. 

Így váltam a 2019-es megalakulásától az Országos Horgászszervezeti Szolgáltató Központ főigazgatójává. 

– Pályafutása alatt több díjjal is elismerték munkáját. Melyikre a legbüszkébb? 
– Mindegyik megtisztelő a számomra. Azt vallom, hogy minden elismerés mögött ott van a család és a munkahelyi közösség ereje. Korábban a BSHE, mint a megye legnagyobb civil szervezete kapcsán a „Bátonyterenyéért” kitüntetést, míg az egészségbiztosítási munkámért a Nógrád Megye Önzetlenség Díját ítélték nekem. Többször megkaptam a Szent Kristóf Plakettet, illetve már a másik szakmai oldalon a Horgászsportért kitüntetést. Fontos pillanatként éltem meg, amikor 2018-ban a Szent István Egyetem címzetes egyetemi tanári címet adományozott nekem. A kö­zelmúltban pedig egy megtisztelő állami kitüntetést, a Magyar Arany Érdemkeresztet vehettem át Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettestől Budapesten, a Karmelita kolostorban. Úgy gondolom, hogy ez legalább annyira a munkatársaim, a magyar horgászok, illetve a teljes ágazati szektor munkájának és áldozatvállalásának az elismerése, mint az enyém. 

– Megosztaná az olvasókkal a jövővel kapcsolatos elképzeléseit? 
– Keményen dolgozom azért, hogy több szabadidőm legyen, hiszen szeretek a családommal együtt pihenni és utazni. Természetesen továbbra sem hagy hidegen a megyei és a városi közélet sem, illetve bőven akadnak még szakmai terveim és ötleteim is. Én sosem unatkoztam egy percet sem, de azt ma már érzem, hogy a legnagyobb érték az idő. Úgy gondolom, ha ezt békében, egészségben és boldogságban éljük meg, akkor jó úton járunk. Ezt kívánom Nógrádban és szerte a világon mindenkinek!  

Életre szóló sportélmény - Dr. Dérer István 1969-ben született Pásztón. Szép emlékként őrzött, boldog gyermekkorát Rákóczibányán töltötte. A kisterenyei általános iskolai, majd gimnazista évek után tiszti végzettséget és mérnöki diplomát szerzett. Ezt követően jogi, közgazdasági és egyéb szakképesítésekkel bővítette tudását. Mint fogalmazott: a gyakorlati ismereteit kamatoztatva jutott el odáig, hogy napjainkra már 30 év felsővezetői és több mint 20 év felsőoktatási tapasztalattal rendelkezik. – Mivel a MOHOSZ tölti be az országos horgászsport-szakszövetség szerepét is, így több hazai rendezésű világbajnokság versenyigazgatója is lehettem. Életre szóló sportélmény volt, amikor tavaly Maconkán, az I. Feeder Freestyle Világbajnokságon a csapatvezetőként kapott aranyéremmel a nyakamban, mint a nemzeti válogatott tagja a dobogón énekelhettem a Himnuszt – mondta dr. Dérer István, aki családjával – nejével és két fiával – 1990 óta Salgótarjánban él annak ellenére, hogy az elmúlt bő 25 évben munkája jelentős része a fővároshoz kötötte.