Gyermekkori emlékei ihlették a szügyi származású író, Téti István népszerű könyvsorozatát

– Hogyan került kapcsolatba az írással? 
– Már gyerekkoromban is szerettem az iskolai fogalmazásokat, illetve ekkor ejtett rabul a könyvek varázslatos világa. Tizenhét évesen döntöttem el, hogy író leszek, ám ez sokáig csupán hobbi maradt. Fiatalon novellákat és verseket írtam, pusztán saját magam szórakoztatására, közben építettem a karrieremet. Az élet elsodort az eredeti célomtól, de mindig ott motoszkált bennem, hogy egyszer majd az írásnak szentelem az életemet. 

– Hogyan vált sikeres vállalkozóból az ország egyik legnépszerűbb írójává? 
– Ezt elsősorban a feleségemnek és a gyerekeimnek köszönhetem. Négy évvel ezelőtt elkezdtem történeteket írni a nagyobbik fiamnak. Nem árultam el neki, hogy én vagyok a szerző, nehogy elfogult legyen. A telefonomról olvastam fel az első fejezetet, mondván, ez egy új gyerekkönyv lesz, ami még nem jelent meg. Nagyon tetszett neki, várta a folytatást, én pedig éjjelente megírtam az újabb részeket, hiszen napközben a munkám kötötte le minden időmet. A fiam egy idő után megkérdezte, mikor jelenik meg a könyv, mert most ez a kedvence. Ekkor döntöttünk úgy a feleségemmel, hogy kiadjuk a kötetet. Amikor a fiam megkapta az első példányt, és elolvasta a szerző nevét a borítón, alig hitt a szemének. Ott tudta meg, hogy én írtam a kedvenc könyvét. 

Készítettünk egy weboldalt, amin akkor egyetlen könyvet lehetett megvásárolni: a Manfréd és Anton kalandjait. Csodával határos módon szinte azonnal elkezdett terjedni a híre a közösségi médiában, és néhány hónap alatt országos népszerűségre tett szert, sőt, a határon túl is egyre többen ismerték meg. Már abban az évben több iskolában bekerült a kötelező vagy ajánlott olvasmányok közé szülők és pedagógusok kezdeményezésére, én pedig százával kaptam a leveleket a folytatást illetően. Közben a kisebbik fiamnak is írtam egy mesekönyvet, ebből lett a később pentalógiává duzzadt Anton-sorozat, aminek kötetei párhuzamosan jelentek meg az iskolásoknak szóló szériával. A könyvek váratlan sikere után a feleségemmel úgy döntöttünk, megválunk a cégünktől, ezáltal én száz százalékban az írásra koncentrálhatok, míg ő menedzseli a teljes kiadói tevékenységet. Így vált valóra kicsivel a negyvenedik születésnapom után gyerekkori álmom: író lettem. Azóta tizenöt könyvem jelent meg különböző korosztályok számára, óvodásoktól kisiskolásokon át kamaszokig, amelyeknek ma már több százezres olvasótáboruk van. 

– A Manfréd- és Anton-könyvsorozatot hogyan inspirálták a szügyi gyermekkori emlékei? 
– Minden gyerekkönyvemmel az volt az alapvető célom, hogy klasszikus értékeket adjak át az új generációnak. Ám ahhoz, hogy a mondanivaló célba érjen, olyan történetekre van szükség, amelyek képesek lekötni a mai gyerekek figyelmét, nekem pedig épp elég izgalmas iskoláskorom volt ahhoz, hogy legyen miből meríteni. Én még olyan világban nőttem fel, ahol testvéreimmel és barátaimmal időnk legnagyobb részét a szabadban töltöttük és bizony sok kalandban volt részünk, amik jó alapul szolgáltak Manfréd és Anton történeteihez. 

Akkoriban a Simonyi-kastély üresen állt, vadregényes kertje és a két kis tó akadálytalanul megközelíthető volt, akárcsak a Hanzély-kastély erdeje, vagy a kertünk mögött hömpölygő patak, mögötte a rét és az a nagy kiterjedésű, állatokkal és titkokkal teli vadon, ami a falu határában húzódott. Ezek mindegyike ezernyi kalandot rejtett. Bár Manfréd és Anton karakterét a fiaimról mintáztam és több, velük megtörtént esetet is belecsempésztem a könyvekbe, helyenként a saját gyermekkorom köszön vissza. Minden más pedig a fantázia szüleménye, hiszen nem életrajzi regényt akartam írni, hanem olyan történeteket, amik magukkal ragadják a gyerekeket. A tanulságok, a közlendő értékek ugyanis az élményen keresztül szivárognak át – a könyv nyújtotta varázs ágyaz meg a mondandónak. 

– Hogyan lett ilyen népszerű a sorozat? 
– Több ezer visszajelzést kaptunk az elmúlt években, melyek szerint a szülők és a pedagógusok az egyetemleges, tradicionális emberi értékek közvetítése miatt szeretik leginkább a könyveimet, illetve azért, mert tapasztalataik alapján a gyerekek valóban magukévá teszik ezeket, miközben élvezettel olvassák vagy hallgatják a történeteket. Az újabb sorozatok pedig más célközönségeket is elérnek, például a Darwin Wells-könyvek kifejezetten nagyobb kamaszoknak szólnak, míg Kipp történetei az állatos mesék kedvelőinek. 

–  Több műve kötelező olvasmány lett bizonyos iskolákban. Hogyan hat ez a munkásságára?
– Megerősítést ad számomra, hogy jó úton járok. Hiszek abban, hogy az alapvető, klasszikus értékek modern korunkban is a gyerekek hasznára válnak, és örömmel tapasztalom, milyen sokan gondolják ezt így. A becsület, a bátorság, a kitartás, a bajtársiasság, az őszinteség, a felelősségvállalás, az igazságosság, mások segítése, az elvekért való kiállás, a szülők és az idősek tisztelete, az illem, az erkölcsök, a természet szeretete vagy a szabadban töltött elfoglaltságok iránti affinitás állandó témái könyveimnek. A nagyobbaknak szóló ifjúsági regényekbe ezeken felül igyekszem belecsempészni a férfiség és nőiség erényeit, a nemes jellem attitűdjeit, vagy az ifjúkori párkapcsolat szeplőtlen szépségét.

– Mik a tervei a jövőre nézve? 
– Épp a napokban vált valóra egy régi álmom: elkészültem első felnőtteknek szóló regényem kéziratával. Évekkel ezelőtt kezdtem el, akkor félbe kellett hagynom a gyereksorozatok folytatásai miatt, de most végre sikerült befejeznem. Ez egy közel hétszáz oldalas eposz, ami előreláthatólag nyár elején jelenik meg. Most vagy egy új mesekönyvbe kezdek bele, vagy a Darwin Wells harmadik kötetébe – ezt még nem tudom. Emellett egy novelláskötetet is tervezek, de azt már biztosan nem az idénre. 
 

Az eskrima területén is nagy sikereket ért el – Az eskrima (más néven kali vagy arnis) egy pusztakezes és eszközös harcművészet, illetve küzdősport, ami többek között arra is megtanít, miként használjuk harc közben a kezünk ügyébe kerülő tárgyakat fegyverként. Téti Istvánnak elsősorban a komplexitása, a szabad mozgásformája és a hatékonysága tetszett meg. Először filmekben találkozott vele, kicsivel később pedig már a budapesti Eskrima Akadémián sajátította el az alapokat. Aztán „C” kategóriában kezdett el versenyezni, a kezdők között, ahol hamarosan két aranyérmet szerezett. Két évvel később már „A” kategóriában indulhatott az országos bajnokságon, 2019-ben pedig késharc és botharc küzdelemben is ezüstérmes lett a WEKAF Európa-bajnokságon, Romániában. Ezt követően még négy aranyérmet nyert a budapesti versenyeken. 2020-ban az országos válogatott tagjaként részt vehetett volna a Fülöp-szigeteken négy évente megrendezésre kerülő világbajnokságon, ám az végül a pandémia miatt elmaradt. Később egy hazai tornán szerzett súlyos vállsérülést, ami miatt abba kellett hagynia a versenysportot, de reményei szerint nem örökre.