Krampusz, kókó és morkoláb – avagy mitől féltek régen a nógrádi gyerekek

Mikulás közeledtével talán egyre gyakrabban hangzott el családi körökben az ördög formájú, patás, szőrös, szarvakkal ellátott Krampusz neve, aki a Mikulás állandó kísérőjeként bünteti meg a rossz gyerekeket.

A keresztény néphagyomány következtében a jóságos Mikulás mellett a gonosz krampusz, az ördöggel azonosult. Ez az ördög formájú figura osztrák területről származik, neve is az ausztriai németből való. A német Krampus szó a karom jelentésű régi német Krampen szóból származik, a figurát egyes területeken Krampeln néven ismerik. A gyermekeket rémisztgető alak legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a láncát csörgeti, virgáccsal fenyegeti a gyerekeket, a rendetleneket megbünteti.

A képzeletbeli lényeket a szülők nemcsak az ünnepek közeledtével használják előszeretettel a rakoncátlan gyerekek megfékezésére. Az éjszaka rémei, a láthatatlan, fenyegető és mesebeli alakok, már régen is szerepeltek a magyar néphitben.

Biztosan mindenki hallotta már a kifejezést: „Ha rossz leszel, elvisz a kókó!”. Nos, az ijesztő lényt már a régi Nógrád megyeiek is előszeretettel húzták elő a tarsolyból nevelési célzattal, főleg ha a gyerekeket el akarták ijeszteni valahonnan.

Karancskesziben például régen a kókó szót a sötétségre mondták, hogy este már ne menjenek sehova a gyerekek.

A kókó változatairól Karancslapujtőn, Karancsságon, Hugyagon,Csitáron, Rimócon, Maconkán, Mátraverebélyben, Szurdokpüspökin és Jobbágyiban is született feljegyzés a Magyar Néprajzi Lexikonba.

Természetesen a népi rémlények elmaradhatatlan palettájáról nem hiányozhatott Nógrádban a mumus, a morkoláb, vagy a zsákos ember sem.

„Hát a gyereket ijesztgették, hogy ne menjen a kuthó, mer benne van a morkoláb. Lerántja és megeszi” – áll egy nógrádsipeki feljegyzésben a Magyar Néprajzi Lexikonba.