Fenyő helyett borókát díszítettek mézeskaláccsal és aranydióval Nógrád megyében

A 19. század végén, a 20. század elején a falusi, szerényebb körülmények között élő családok nem engedhették meg maguknak a fenyőfa megvásárlását, helyette egy másik, könnyebben beszerezhető örökzöldet díszítettek fel. 
Bocsi Éva, vizslási születésű népi iparművész, népviseleti babakészítő elmondta: amikor édesanyja még kislány volt, 1945 előtt, borókából készítették el a karácsonyfát. 

– Ez a növény az erdőszéleket és a ligeteket kedveli, az állatok azonban nem legelik le a tüskés-szúrós ágait. Mivel a kaszálók és legelők tulajdonosai számára teljesen haszontalan volt, így hagyták, hogy karácsony előtt a falubeliek összegyűjtsék a földekről a borókát. Azt hiszem, talán még örültek is, hiszen így nem nekik kellett gyéríteni a gazt a területükön – mondta a babakészítő. 

Miután a szúrós örökzöldet bevitték a házba, a száránál fogva felakasztották a plafonra, majd a törzset nemzeti színű szalaggal kötözték át. Ezt követően kezdődhetett a díszítés. 

– Akkoriban még nem voltak olyan csillogó gömbök, mint manapság. Általában kekszet, kisebb almákat, vagy épp diót akasztottak rá cérnával. Volt aki ez utóbbit a korábban elfogyasztott cukorkák aranyszínű papírjába is becsomagolta, ezt nevezték aranydiónak. Emellett mézeskalács figurák is helyet kaptak az örökzöld ágain, hiszen a szentkúti búcsúk alkalmával megvásárolt szíveket, leány- vagy huszárfigurákat nem ették meg a gyerekek, hanem megőrizték az ünnepekre – mondta Bocsi Éva, aki azt is elárulta, hogy gyerekkorában természetesen már fenyőfát díszítettek karácsonyra, a borókáról édesanyja és nagyszülei elmondásaiból hallott. E hagyomány annyira a szívébe lopta magát, hogy hosszú éveken keresztül ő is ünnepi díszbe öltöztetett egy plafonra akasztott örökzöld bokrot a salgótarjáni otthonában. 

Amint fogalmazott: a házukban természetesen a megszokott karácsonyfa is helyt kapott, azonban a babái kiállítóhelyiségébe sokkal inkább illett ez a nosztalgikus hangulatot keltő megoldás. – Ez idő tájt azokat az alkotásaimat helyezem a szoba középpontjába, amelyek az ünnephez, illetve adventhez kötődnek, úgymint a Luca-napi népszokásokat ábrázoló babáim. Ezek közé tartozik a Luca-székkel hazafelé szaladó fiatal férfi, aki a tradícióknak megfelelően mákot szór éppen maga mögé, hogy a boszorkányok ne tudják követni. 

Egy másik azt mutatja be, amint egy férfi szenteste, az éjféli szentmise előtt csattint a Luca ostorával, hogy elűzze az ártó szellemeket Isten háza környékéről. Személyes emlékeket is szeretek megörökíteni a babáimmal. Egy ilyen pillanat ihlette azt az alkotást, amelyik a december 24-i szentmisét váró család tagjait ábrázolja, akik kártyázással ütik el éjfélig az időt. 

Én a nagyszüleimet szentestén kívül sosem láttam kártyázni, mivel a többi, hétköznapon mindig valamilyen munkával foglalták el magukat lefekvés előtt – idézte fel a múltat a népi iparművész, aki azonban egy ideje már nem tudja boróka-karácsonyfával fokozni a gyermekkori emlékek keltette hangulatot. 

Bocsi Éva kifejtette, hogy feltehetően az elmúlt évek száraz időjárása miatt se tavaly, se idén nem találtak elegendő szúrós örökzöld növényt, így a megőrzött mézeskalácsok és kekszek nem kerülhetnek ki a plafonról lelógó boróka ágakra.