A közösséget és a hagyományőrzést helyezi előtérbe a maconkai tanárnő

– Édesanyám Maconkáról származik, édesapám Putnokról. Életem első 14 évét a Borsod megyei kisvárosban töltöttem, majd visszaköltöztünk Bátonyterenyére. A közép- és felsőfokú tanulmányaim ugyan elszólítottak a városból, de 29 évvel ezelőtt a Fáy András iskolában kezdtem tanítani és azóta is hűséges vagyok az intézményhez, és ahogy minden itt élő vallja: számomra is Maconka a világ közepe – fogalmaz Jancsura Ildikó. – A Maconkai Aranyalma Hagyományőrző Egyesületnek hosszú évek óta vagyok a titkára, de minden feladatból örömmel veszem ki a részem. A pályázatok megírása mellett a rendezvények szervezésében is részt vállalok, de ha kell, zöldséget hámozok, vagy ablakot pucolok az egyesület által használt épületben.

Mint mondja, egy betlehemes játékkal kezdődött a kapcsolat közte és az aranyalmások között. Szenteste az általa megtanított előadást mutatta be a Maconkai Szent István Templomban néhány gyerek. Mára a helyiek közül több mint harmincan vesznek részt a karácsonyt megelőző szombati napon a betlehemezésben. Igazi ünnep az a nap, amelyre sokan ellátogatnak és forralt bort, zsíros kenyeret fogyasztva nézik meg a Jézus születését bemutató játékot.

– Ezt követően egyre több feladatot vállaltam az egyesület életében, a lányom fellépett a helyi tánccsoportban. Kísértem a fellépésekre, viseletbe öltöztettem. Adta magát, hogy csatlakozom a csapathoz. Az évek során a mindennapjaim részévé vált a közösség, a rendezvények lebonyolítása, a Maconka Táncegyüttes és a Maconkai Rozmaring Gyermek Táncegyüttes fellépéseinek szervezése – mesélte a kitüntetett, aki arról is beszámolt, hogy az idők során a különböző kézműves technikák is felkeltették az érdeklődését. – A munkámhoz kapcsolódóan Nádudvaron részt vettem egy továbbképzésen, ahol a tojásírás, a szőnyegszövés és a kosárfonás alapjaiba is betekintést kaptam. Azóta húsvétot megelőzően a maconkai gyerekekkel minden évben hímes tojásokat készítünk. Ezek is bekerülnek a kosárba a sonka és a kalács mellé, és hagyományainkhoz híven megszentelik azt az ünnepi szentmisén.

Mint mondja, karácsony előtt pedig szárított almakarikákkal van elhalmozva a lakása. Azokat hosszú madzagokra fűzi, így készül a két fenyő dísze, ami a betlehemes játéknak helyet adó színpad két szélén áll.

– A hagyományőrzés egész életemet átszövi, azt igyekszem a munkámba is becsempészni. A Fáy iskolában kolléganőim kialakítottak egy palóc sarkot, amelyben maconkai viseletbe öltözött baba is helyet kapott. A palóc hagyományok hetén pedig sokat beszélgetünk az itt élő emberek tradicionális ételeiről, eszközeiről – fogalmaz Jancsura Ildikó. – Szeretem ezt a várost, a maconkai településrészt és a munkámat is. Nem vágyom innen sehová. Itt vannak a gyökereim, úgy gondolom, hogy itt is kell megtalálni a boldogulást. A Maconkáért Emlékérem nagy megtiszteltetés számomra, hiszen talán az a legnagyobb elismerés, ha a saját közösségünk ítéli hasznosnak és kiemelkedőnek a munkánkat.

Minden évben a Maconkai búcsú keretében talál gazdára a díj

A Maconkáért Emlékérmet 2010-től minden évben augusztus 20-án, a maconkai búcsú keretében adományozza oda a Maconkai Aranyalma Hagyományőrző Egyesület egy személynek. A díjazottaknak egy, a Maconka eredeti viaszpecsétjét ábrázoló kerá­miaformával köszönik meg és ismerik el a hagyományaik őrzésében, közösségük, településrészük, egyesületük tevékenységében végzett munkáját és aktív szerepvállalását. A legutóbbi díjátadón, Jancsura Ildikó méltatásában elhangzott: „Talán a legkedvesebb, melyet köszönhetünk neki, a karácsonyt megelőző betlehemes játék. Igazi közösséget kovácsol, hiszen a játékokban már nem csupán a gyerekek, hanem a felnőttek is részt vesznek, mellyel mosolyt csal mindannyiunk arcára. Köszönjük neki azt a sok szeretetet, kitartó és alázatos munkát, amit kaptunk és kapunk az évek során. Reméljük, még sokáig színesíti Maconka, a mi kis közösségünk életét, és terveit meg tudja valósítani az egyesületünk életében.”