Péntek 13: ezt csinálták régen a palócok, ha fekete macskát láttak

A péntek 13-at a világ számos táján szerencsétlenséggel, esetleg éppen az ellenkezőjével, a szerencsével párosítják. A hiedelmek pontos eredetéről azonban csak találgatások léteznek.

Köztudott például, hogy ha egy fekete macska megy át az ember előtt, az szerencsétlenséget hozhat, ha pedig óvatlanul kiborítjuk a sót, az veszekedést. Sokan máig rettegnek ezektől a hiedelmektől, régen pedig még gyakoribb volt, hogy az emberek hittek a babonáknak. Napóleon például sosem ült le olyan asztalhoz, ahol 13-an ültek. Egy ősi történet szerint pedig a péntek 13-át boszorkányok átkozták el, akik sötét elemekhez irányították az energiájukat. A babonák annyira beleitták magukat a nógrádiak életébe is, hogy akad olyan ember, aki annyira tart például a péntek tizenharmadikától, hogy aznap ki sem teszi a lábát a lakásból. Persze van, aki csak legyint rá, más pedig egyenesen különleges varázserőt tulajdonít a bűvös tizenhármasnak.

A palócok is megrémültek a fekete macskától

A palóc nép babonás, szereti a misztériumokat, hisz az ördögben és rémlátásokban – írta Mikszáth Kálmán a palócokról Galandáné Asszonyom című novellájában. Mint minden kultúrának a palócoknak is megvoltak a maga hagyományai és hiedelmei, sokuk máig megmaradt. Például a fekete macskától való félelem a palóc hitvilágban is jelen volt. Úgy tartották a fekete macskát nem jó bántani, ugyanis boszorkány lakozhat benne, ha pedig magától kinyílik a szekrény, azt jelzi boszorkány van a házban. Az sem jelent semmi jót, ha a házat őrizetlenül hagyjuk, ugyanis kísértetek költözhetnek bele, ahogy az ajtó felé sem szabad söpörni, mert kisöpörjük a szerencsét. A palócok jó szerencsének tartották, ha szamárral találkoztak, amelynek köszönni is tanácsos volt, sőt ha a szamár jelenlétében elszámolunk százig következőnek jövendőbelinket pillanthatjuk meg.

Julianna Mária jósnő szerint például sok ember számára egyáltalán nem szerencsétlen a péntek 13, ugyanis tulajdonképpen mindenki maga alakítja a sorsát.

– Aki úgy akarja, annak szerencsétlen. Ez a vonzás hatalma, ami úgy működik, hogyha hisznek benne, be is következik. Pozitívan kell állni ehhez a naphoz is, mint bármelyik másikhoz. Nem szabad azon töprengeni, hogy vajon milyen szerencsétlenség érhet, mert akkor az be is következik – fogalmazott a jósnő. Hozzátette: ha azzal a gondolattal ébredünk, hogy biztosan valami rossz fog történni, akkor ne is várjunk jó dolgot.

Hasonlóan vélekedik a péntek 13 szerencsétlenséget befolyásoló szerepéről Szabóné Koós Ibolya klinikai szakpszichológus. Szerinte a babonákat és a hiedelmeket valódi tapasztalás vagy tudományos kutatás nem támasztja alá, így azokat nem szabadna komolyan venni.

– Kialakulásuk abból adódik, hogy az ember jövője kiszámíthatatlan, mindig tartogat kellemes és kellemetlen meglepetéseket – mondta a szakpszichológus. Hozzátette: – Ezzel a bizonytalansággal sokan nehezen tudnak együtt élni, ezért szükségük van valami mágikus, varázslatos kapaszkodóra, hogy eligazodjanak az élet útvesztőjében. Általános jelenség, hogy az emberek okot, jelentést tulajdonítanak a velük történt dolgoknak, mások vagy saját tapasztalataikból vonnak le inkább következtetéseket, vagy ritkábban, de tanult vagy olvasott pszichológiai összefüggésekkel magyaráznak történéseket. Ha valaki beteges módon félelmet érez vagy meggyőződésévé válik, hogy ezek a dolgok befolyásolják az életét, az saját magának okoz szenvedést – hangsúlyozta.

Boszorkányok lepték el Nógrád megyét

Kevesen tudják, de a megyénk területén is éltek boszorkányok, legalábbis 1692 és 1776 között vannak ilyen feljegyzések – írja dr. Hausel Sándor, a Nógrád Megyei Levéltár honlapján olvasható publikációjában. Szűkebb hazánk vasorrú bábái összesen tizenhat településen ténykedtek, Balassagyarmaton, Nagyorosziban, Felsőpetényben, de még Salgótarjánban is akadt belőlük. A legtöbb gyanúsított nő volt, kiknek tevékenységét inkább kuruzslásnak lehetett nevezni, de férfiakat is perbe fogtak – áll a feljegyzésben. A megyei törvényszék harminc személy ellen hozott ítéletet, azonban az égetés és a lefejezés inkább csak ráijesztések voltak, a feljegyzések szerint a bírók nem hoztak ilyen döntéseket.