Szívvel-lélekkel dolgozik: édesapja mesterségét vitte tovább a szécsényi kőműves

– Egyfelől volt bennem egy indíttatás, hogy családon belül továbbviszem ezt a mesterséget, másrészt abban az időben a fiatalok más irányba orientálódtak, kevesen választottak valamilyen szakmát. Úgy gondoltam, hogy a jó mesteremberekre egyre inkább szükség lesz – idézte fel.

Az idő őt igazolta. Napjainkban egyre inkább keresettek a jó mesterek. Véleménye szerint minden hivatáshoz, így a kőművességhez is kell egy belső adottság, elkötelezettség. – Aki szereti a foglalkozását, az folyamatosan képezi magát, lépést tart a kor követelményeivel – vélekedett Ander Csaba, s hozzátette: – Nem árt, ha a kőműves egy kis kézügyességgel is rendelkezik.

Több mint negyedszázada dolgozik szakmájában. Ahogy mondta, nem volt megelégedve a keresetével, ezért úgy döntött, külföldön vállal munkát. Németországban egy magyar cég alkalmazottjaként dolgozott, majd egy német vállalkozáshoz került. Azonban nyolc év után úgy döntött, itthon folytatja.

– Elhatározásomban szerepet játszott a családtól való távollét, viszont elmondhatom, hogy nyolc év alatt sikerült némi anyagi biztonságot teremteni a családom számára. Másfelől láttam, hogy itthon is fellendülőben van az építőipar, biztonságosan meg lehet élni a hazai keresetből is. Munkánk van bőven, jelenleg egy fővárosi cég alkalmazottjaként Vácon dolgozom, lakótelepet építünk. Sokszor hívnak lakóházak építéséhez, de arra már nem tudok időt szakítani – mondta.

Kitért arra, hogy hazánkban napjainkban már jobban megbecsülik a kőműves­szakmát. Viszont az a tapasztalata, hogy külföldön még nagyobb megbecsülésük van, ami nemcsak anyagiakban, a közvéleményben is megnyilvánul. Keresete a 10–12 évvel ezelőttinek a két és félszeresére emelkedett.

– Sokan azt gondolják, a kőműves munkája csak falazásból és vakolásból áll. Azonban ennél sokkal összetettebb, értenünk kell a vasszereléshez és az ácsmunkához is – mondta Ander Csaba. Hozzáfűzte: az elmúlt negyedszázadban az ő szakmája is sokat fejlődött. Annak idején elég volt egy kőműveskalapács, fangli, függő, vízmérték, most a szerszámok sokaságát kell magukkal vinni, s mindhez érteni kell. Ahogy mondta, az iskolában tanult szakismeret kevés, a gyakorlat teszi igazán mesterré az embert, amihez egyfajta alázatra is szükség van.

A családjával 2008-ban vásároltak egy házat Szécsényben, amit szabadidejében, főleg hétvégeken fokozatosan átalakított. Ám még mindig van rajta bőven tennivaló. Feleségével, aki a Szécsényi Polgármesteri Hivatalban dolgozik, két gyermeket nevelnek, a lányuk gimnazista, a fiuk általános iskolás.

– Nem bántam meg az egykori döntésemet, jól érzem magam a kőművesszakmában, pedig itt keményen és sokat kell dolgozni. Viszont én szeretem a munkámat és anyagilag is megtalálom a számításomat – fűzte hozzá végezetül.