Nem mindennapi kincsek sorakoznak a salgótarjáni a régiséggyűjtő polcain

Vannak, akik a régi kellékekre csak ócska kacatként tekintenek. Ám akadnak köztünk olyanok is, akik összegyűjtve megőrzik a több évtizeddel korábban használt eszközöket az utókornak. Bán Lászlót már kiskorában megérintette a régiségek iránti vonzalom, ami azóta csak fokozódott.

Első bányászlámpáját édesapjától kapta és innen indult a gyűjtőszenvedélye. Mára már több tucat sorakozik a polcon, és folyamatosan kerülnek új darabok is a falra. Mivel az otthonában nem férne el, így a vállalkozásában – három kocsmában – tartja a kincseit.

– A gyűjteményem fő részét a karbiddal működő bányászlámpák alkotják, amit legnagyobbrészt a vendégektől vásároltam. A világhálón is szoktam kutatni, és már az is előfordult, hogy több száz kilométert utaztam valamelyikért. Komolyabban harminc éve kezdődött ez a szenvedélyem, amikor egy hetvenéves bácsitól kaptam egy lámpát – mesélte a gyűjtő.

Hozzátette: ezeken kívül rengeteg más tárgy is található a gyűjteményben, többek között régi fényképezőgépek, mérlegek, darálók és fényképek a több évtizeddel ezelőtti Salgótarjánról.

Ha valamelyik vendég talál a padláson, vagy örököl valami számára felesleges masinát, akkor azt inkább megveszi, mert nem szeretné, ha elveszne a lomok között. Bár nem mindent tud tárolni, ezért néha kéri, hogy gondolják át, mit dobnak ki. Ezek fontos eszközök és meg kellene őrizni, ha van rá lehetőség.

– Salgótarjánban, Bátonyterenyén és Mátraszelén vannak a szerzeményeim és mindegyik ki van helyezve. A Gorkijon néhány – a megyeszékhelyen készült – régi kályha is látható. Többet egyáltalán nem használtak és tökéletes állapotban sikerült hozzájutnom. A családban nálunk ez szinte már megszokott, mert például a feleségem kislány kora óta újságokat gyűjt – mondta el Bán László.

A vendégek imádják az ilyen holmikat, sokszor keresik meg azzal a gyűjtőt, hogy nála szeretnék elhelyezni a családi hagyatékukat is.

Tisztelettel tekint az utókornak mentett kincsekre

Azt vallja a gyűjtő, hogy ezt a hobbit nem lehet abbahagyni, ha valaki beleszeretett. Már vásárolt két új polcot is, amire bőven elférnek majd a legújabb kellékek, legalábbis egy ideig biztosan. Bán László elmondta: ezek a tárgyak sokaknak családi ereklyék, és megérdemlik, hogy az ember tisztelettel és megbecsüléssel legyen irántuk. – Sok kincset attól mentettem meg, hogy a szemétbe kerüljön, például így tettem szert egy olyan szerszámra is, amivel a lovas kocsik kerekének fúrták ki a szerkezetét. A tárgyakon kívül a falon egy kis kiállításként fényképek is sorakoznak, ami Földi Zsolt fotóművész segítségével készült el – tette hozzá. – Őt kértem meg, segítsen bemutatni, hogyan is nézett ki a múltban Salgótarján – zárta szavait Bán László.