Kilencvenhét esztendeje tért haza Somoskő és Somoskőújfalu

Hosszú út kezdődött a háború végén

Amikor 1918 őszén a Monarchia felbomlott, a benne élő nemzetiségek pedig kifejezték elszakadásukat, a Károlyi Mihály-féle őszirózsás forradalom zajlott az országban. Mivel ütőképes hadsereg az ország védelmére nem szerveződött, így nyugodtan fosztogattak az új honfoglalók, és berendezkedtek az elrabolt területeken.

A szomorú eseménysort a Tanácsköztársaság sem tudta érdemben jelentősen befolyásolni, megakadályozni. Bár tegyük hozzá Nógrád kapcsán azonnal a balassagyarmati 1919 januári sikeres és jelentős eseményeket, és a Salgótarján védelmére szerveződött, aztán több felvidéki várost is sikerrel visszafoglalt Stromfeld Aurél vezette Vörös Hadsereg honvédő harcait, amelyek ugyan bizakodásra adhattak okot, de a későbbi Clemenceau-jegyzék eltörölte az utóbbi eredményeket, megyeszékhelyünk, Balassagyarmat azonban példás összefogás révén magyar maradhatott.

Amikor az ország további fosztogatására került sor, főként a főváros tekintetében, 1919 nyarán, már szerveződött a rendteremtés: Horthy Miklós átvette a hatalmat, 1919 őszén bevonult a fővárosba és rendet tett a „bűnös városban” és az országban. Példátlan módon torolta meg a fehérterrorban az előző hónapok eseményeit, ami után rendezték az ország vezetésének kérdését, felállt az új kormány, elkezdődött a béketárgyalás hazánkkal is.

Ekkor azonban már jóval több, mint egy év telt el a Monarchia feldarabolása óta, így érdemi tárgyalásról nem lehetett szó. Elkéstek, és ennek az 1918-19-es zűrzavarnak a levét azóta is sok millió magyar itta, issza a mostani országhatárokon túl.

A trianoni diktátumtól vezetett az út a visszatéréshez

1920. június 4-én írták alá Trianonban a békediktátumot, ami feldarabolta a régi Magyarországot. Magyarország elvesztette területének kétharmadát, lakosságának több mint a felét. Családokat, szerelmeket, barátságokat vágott el az új határ. Milliók életét keserítette meg a döntés, ami mind a mai napig elevenen él a köztudatban és meghatározza mindennapjainkat.

A történelmi Nógrád vármegyét kettészakították, a határt az akkori nagyközségtől, Salgótarjántól északra húzták meg.

Somoskőújfalu ekkor került át a határ túloldalára a várral és a környékbeli bányákkal együtt. Dr. Krepuska Géza, aki a Szent Rókus Kórház fül-orr-gégész professzora volt, egyben pedig a modern magyar fülgyógyászat megalapítója, még 1905-ben vásárolt jelentős mennyiségű birtokot Somoskő határában.

Ez a birtok is, egyik napról a másikra egy idegen ország része lett, a rajta lévő bazaltbányával együtt. Dr. Krepuska Géza így maga is érezhette a trianoni igazságtalanságot, és ekkor szólt közbe a véletlen…

Egy angol tiszt segített a visszatérésben

A történet szerint egy angol tiszt budapesti tartózkodása alatt teljesen megbetegedett, és őt kereste fel a gyógyítás reményében, hiszen a legjobb orvosok közé sorolták a nevét. A betegségét meg is gyógyította, de egyben megkérte, hogy vizsgálják felül a döntést a helyszínen a bizottság tagjaival.

A legenda úgy tartja, hogy azt üzente a bizottság tagjainak: sétáljanak végig a főutcán, próbáljanak szlovákul beszélni valakivel, és ha sikerül, akkor maradhat így a helyzet, de ha nem értik meg a szót, akkor gondolják át a határkérdést. Ha ez utóbbi ötletet jól megfontolta volna az antant, akkor bizony a mostani országhatár nem itt húzódna, hanem az úgynevezett „nyelvhatáron”, vagyis a magyarlakta területek valóban hazánkhoz tartoznának.

Nos, hogy volt-e ilyen javaslat vagy sem, ezt nem tudjuk megítélni, és nem is szabad ezt a legendát lerombolni. A történelem kereke úgyis fordult egyet, és megszületett a kérelem is, amelyet a határvizsgálattal kapcsolatban írtak.

Ezt a kérelmet, kérelmét erősítette meg Auer Pál is, aki a határmegállapító bizottság jogi szakértője lett (ő képviselte hazánkat a Nemzetek Szövetségét előkészítő 1919-es konferencián). Valamint szintén óriási szerepe volt a döntés előkészítésében Liptay B. Jenőnek is, aki a Rimamurány-Salgótarján Vasmű Rt. igazgatója volt, és akinek, és az egész családnak, annyi sok emlék dicséri a nevét városunk múltjában, gondolva a református templomra, az acélgyári munkásközösségre, a „Rimavilágra”, valamint a letelepedő ferences rendre is.

Szavazategyenlőség után a „világ képviselői” döntöttek

A határmegállapító bizottság aztán hosszas tárgyalások után döntött. Ebben megnézték az etnikai és a gazdasági érveket is, így lehetett, hogy Somoskőújfalu és Somoskő visszatérhetett hozzánk Krepuska Géza birtokaival együtt. A bizottságban szavazategyenlőség lett, így a Népszövetségnek kellett döntenie a kérdésben. Ez 1923. április 23-án született meg, így a határmegállapító bizottság eredményes munkája nyomán visszatérhetett hozzánk a terület.

Sőt, még azt is elérték, hogy a „kint maradt”, azaz Csehszlovákiához került bazaltos rész kitermelési joga Magyarországhoz került, ezt kitermelhették és vámmentesen hozhatták be hazánkba saját vasúton. Ilyen bánya volt a macskalyuki kőbánya is, ami a nagyvárosaink tereit, utcáit borító „macskakő” hazája is.

Ez a döntés azonban nem ment egyik napról a másikra, a döntés 1924. február 15-én vált hatályossá. Hazánk területe 15 négyzetkilométerrel és 2500 lakossal gyarapodott. A visszatérés ünnepe fényes nap volt, zenekari köszöntéssel, ünnepi beszédekkel és díszkapuval együtt. Fényes napra virradt akkor hazánk, hiszen a trianoni igazságtalanság felett aratott győzelmet nemcsak Nógrád vármegye közössége, nemcsak a Palócföld népe ünnepelte, hanem egész Magyarország és az egész magyar nép.

A remény élt a népek között, hátha a somoskőújfalui mintára más, szintén magyarok lakta területen is várható korrigálás. Erre ekkor nem került sor, az 1938-as első bécsi döntés már más nemzetközi helyzetben aláírt revízió, határmódosítás volt.

A Hazatért falu címet kapta a község

A visszatérés tényéről a kommunizmus időszaka alatt nem lehetett megemlékezni. 1999-ben, a visszatérés 75. évfordulóján megnyitották a somoskői várnál a határátkelőt, ekkor elsőként a Somoskői Váralja Egyesület és a Somosi Kultúráért Egyesület emlékezett meg a visszatérésről.

Ma már a helyi iskola Dr. Krepuska Géza nevét viseli, a falu közepén áll a Hazatérés Emlékműve, valamint értékes gyűjteményt őriz a Hazatérés Háza is, ahol tablókon mutatják be a csehszlovák időszak – magyarok számára – rendkívül fájdalmas eseményeit, üldözéseit, szenvedéseit, a hosszas tárgyalásokat és a diadalmas visszatérést. Az archív filmfelvételek, amelyek ekkor készültek, boldog, mosolygós, igaz magyar emberek arcát őrzik.

Ezért a nemes eseményért Somoskőújfalu kiérdemelte a „Hazatért falu” címet a Magyar Országgyűléstől 2017-ben. Nemzeti öntudatunk erősítése során, nem megsértve a szomszédnépeket, sokkal hangsúlyosabban kellene országos szinten is szerepeltetni ennek a határ menti falunak a visszatérését. Hiszen ez is hazánk zavaros huszadik századi éveinek egyik pozitív eseménysora, amire méltán büszke lehet minden magyar szerte a nagyvilágban.

Idén rendhagyó módon, egészen szűk körben emlékeztek meg Somoskőújfalu és Somoskő hazatérésének 97. évfordulójáról. Az ünnepségen Dr. Tóth László, a település polgármestere, a Somosi Kertbarát Kör és a Somosi Kultúráért Egyesület tagjai helyezték el a megemlékezés virágait a somosi Hazatérés emlékműnél.