Életveszély, szemét és közműlopás: igazi szégyenfoltja Salgótarjánnak a lakótelep

Salgótarján gyönyörű fekvésű kertvárosi részén járunk, a Jónásch telepen, háttérben a Salgói vár festői látványával. Viszont hiába a szép vidék, az erdő ölelése, a Határ út macskakövein átdöcögve nem ettől áll el elsősorban az ember lélegzete, hanem a környéken terjengő orrfacsaró bűztől.

Az „illatok” az egykori Acélgyár elhagyatott munkásszállójához vezettek. A létesítmény évek óta üresen áll, messziről látszik rajta az idő vasfoga. Ablakait betörték, helyiségeit kifosztották, a falakat szétverték, néhány hátrahagyott berendezés darabjain kívül már csak a romok és szeméthalom maradt az egykori lakóépület után.

A hulladék pedig az évek során egyre csak halmozódott. A környékbeliek szerint nemcsak a rágcsálókat és a csótányokat vonzza a környék, hanem a kábítószerfüggőket és a hajléktalanokat is, valamint arra is gyakran van példa, hogy mellékhelyiségnek használják az ingatlant. Az épület ugyanis nincs lezárva, homlokzatán csak egy tábla figyelmeztet: „Vigyázz balesetveszély”.

Hiába látszik a bejáraton át, hogy veszélyes oda bemenni, a környékbeliek elmondása alapján mégis sokszor gyerekek játszanak az épületben, a fiatalok itt italoznak és előfordul, hogy meghúzza magát egy-két hajléktalan is.

– A terület gyakorlatilag a fertőzések melegágya. Sajnos a gyerekeknek hiába a szülő figyelmeztetése teljesen figyelmen kívül hagyják, nekik még nincs félelemérzetük sem felelősségtudatuk, nem tudják felmérni a veszélyt, hogy bármikor rájuk omolhat az épület, ami csoda, hogy még nem temetett maga alá valakit – jelezte felénk egy nevét nem vállaló helybéli, aki arra is figyelmeztetett: vigyázzunk a kolóniaházak oldalán futó csövekkel, ne érintsünk meg semmit, nehogy rázós élményben legyen részünk.

A régóta itt élők legszívesebben a földdel tennék egyenlővé az épületet. Jó néhányan még emlékeznek a hajdani, virágos kiskertekkel teli takaros kolóniaházakra, a rendezett, karban tartott lakótelepre, ahol még nem a szemét volt az úr.

A településrész képviselőjéhez, Turcsány Lászlóhoz is rengeteg panasz érkezik ez ügyben.

– Az ingatlanok nem az önkormányzat tulajdonában állnak, a lakások tulajdonosai pedig elérhetetlenek, hiába, hogy a karbantartatási kötelezettség őket illeti. Mivel fizetni nem hajlandóak, így az épület helyzete csak kényszerbontás útján oldódhat meg. Az ügy már a végéhez közeledik, csupán a fizikai megvalósítás várat magára – mondta el portálunknak Turcsány László. Hozzátette: ezzel még nem oldódna meg a lakótelep problémája.

Mint megtudtuk, a rendszeres rendbontás és az illegális szemétlerakás mellett a csatornázás hiánya és a közműlopás is gondot jelent a területen.

Turcsány László szerint ebben a helyzetben a helyi polgárőrség nem elégséges, a telepen kialakult körülményeket csak hatósági erők bevonásával, folyamatos rendőri jelenléttel és kamerarendszer kiépítésével lehetne megfékezni.

Hozzátette: a területrendezésen, az épületek elbontásán és a hulladékhelyzet felszámolásán túl a jövőben további lépéseket kell tenni, hogy a közösség számára újra családbarát kertvárossá váljon a Jónásch telep, figyelembe véve a helyi lakók és civilek igényeit.

Megkérdeztük a környékbeli lakók véleményét az áldatlan állapotról:

Sörös Attila: – Amióta a környező Acélgyár megszűnt, a terület egyre elhanyagoltabb lett. Kezdődött azzal, hogy a csatornahálózatot nem építették ki megfelelően, illetve nem korszerűsítették, így a környék bevizesedett, az épület megrogyott, s az egykori munkásszálló épületéből kiköltöztették az embereket. Azóta üresen áll, olykor 3 méteres szennyvízzel a pincében. Csoda, hogy még eddig nem történt még baleset.

Kurcsik István: – Több, mint ötven éve lakom a környéken. Annak idején mindenhol kiskertek voltak, tele virággal, zöld növényekkel. Elszomorító látvány, hogy most a szemét vette át az uralmat a lakótelepen, valamint ott van egy elbontandó épület. Sajnos, sokszor láttam már, hogy gyermekek játszanak az épület közvetlen közelében, vagy épp a melléképület tetején. Ott bármikor rájuk eshet egy gerenda vagy egy tégla, a következményekbe pedig belegondolni is rettenetes.

Rácz Zsoltné: – Emlékszem, régen nagyon szép rendezett környezet vette körül a Határ úton élőket. Sok az elkeseredett ember emiatt, ugyanis évek óta várjuk a változást, hogy minden újra a régi legyen. A megoldást egyrészt abban látom, hogy az omladozó épületet, valamint a kolónia házakat le kéne bontani, helyükre új, korszerűsített lakótömböket létesíteni.