Hivatása legrangosabb elismerésében részesült a tarjáni bűnügyi helyszínelő

– Jó három évtizede bűnügyi helyszínelő – belegondolni is rossz, hogy mennyi borzalmat láthatott ez idő alatt. És ha most azt mondja, hogy már gyermekkora óta erre a pályára vágyott…

– Pedig határozott igen a válasz. Hét éves lehettem, amikor mindenféle tiltás ellenére már lopva bele-belepillantottam az akkori egyetlen tévécsatornán az egyetlen, kiemelt bűncselekményekkel foglalkozó műsorba, a Kékfénybe. Tonhauser László rendőr ezredes és dr. Dobos János rendőr ezredes kriminalista – máig példaképek. Ahogy a nálam tizenkét esztendővel idősebb bátyám is, aki akkoriban tanult rendőrnek. A számára megkerülhetetlen szakirodalmat én is előszeretettel forgattam – hiába próbálta rejtegetni… Számomra hős volt az, aki igazságot szolgáltat. És ki ne szeretne hős lenni, pláne gyermekkorában?

– Akkor egyenes út vezetett a rendőrséghez?

– Ez viszont korántsem igaz. A szüleim úgy voltak vele, hogy elég egy rendőr is a családba – a testvérem –, engem villamosmérnöknek szántak. Becsülettel kitanultam a szakmát, amiből jeles eredménnyel végeztem, de már a szaktanáraim is tudták, hogy nem az lesz az én utam… 1989-ben vonultam be sorállományú katonának. Akkor még lehetőség volt arra, hogy átkérjem magam a rendőrség kötelékébe, az érettségizettek pedig bűnügyi technikusi képzésre is jelentkezhettek. Hatalmas nevek oktattak minket, mások mellett a szakma egyik doyenje, Vedres Mátyás, az Országos Rendőr-főkapitányság Technikai Főosztály néhai vezetője. Ő vizsgáztatott, és mondta nekem először, hogy belőlem lesz még valaki. Erre én magamban azt feleltem: én akarok a legjobb lenni! Jeles eredménnyel végeztem.

– Tinédzserként csöppent bele a sűrűjébe…

– Tizenkilenc évesen kerültem a rendőrséghez. Furcsa volt belekerülni egy már jól összeszokott, sikeres közösségbe, amelyet tőlem jóval idősebb, tapasztaltabb kollégák alkottak. Viszont tőlem is elvárták, hogy legalább ugyanolyan eredményeket hozzak, mint ők.

– Milyen készségek, képességek kellenek ahhoz, hogy valakiből jó helyszínelő váljon?

– Nehéz kérdés ez, még így harminc év elteltével is. Előbb rendelkezni kell egyfajta gondolkodás- és látásmóddal, majd csak aztán jönnek a tanulmányok. Nekünk, helyszínelőknek egy múltban lejátszódott eseményt kell számtalan apró nyom alapján a jelenben rekonstruálni. A rengeteg információt csak a meglévő tudás és rutin birtokában lehetséges megfelelően rendszerezni és helyesen feldolgozni. Ez egy nagyon komoly, tapasztalati szakma, és sok időnek kell eltelni, mire megfelelően felvértezi magát vele az ember. Soha nem mondhatjuk azonban azt, hogy mi már a legjobbak vagyunk – már csak a hivatásunk miatti alázatból sem.

– Történik egy kettős emberölés, ám közben Mari néni tyúkját is ellopják. Mi alapján rangsorolnak?

– Nincs kis és nagy bűncselekmény. A tyúklopáshoz ugyanúgy kell kimenni, mint mondjuk egy kettős emberölés helyszínére. A lehető legnagyobb empátiával, alázattal kell a bűncselekmény áldozatához, hozzátartozóihoz fordulni.

– Emlékszik-e az első felderítésére? Melyik volt, ami a legjobban megviselte?

– Az elsőre természetesen emlékszem: egy idős férfit öltek meg. Pályám kezdetén volt, de az akkori – nálam jóval idősebb – felettesem azt mondta, bízik bennem, meg tudom csinálni. És tényleg megcsináltam… Mi viselt meg a legjobban? Jó pár évvel ezelőtt egy tinilányt gyilkoltak meg kegyetlen módon. Akkortájt az én kislányom is hasonló korú volt...

– Hogy megy, hogy mennek haza egy vérben úszó tetthelyről?

– Soha nem engedem úgy haza a kollégáimat, hogy előtte ne beszélnénk át mindazt, amit láttak. Mi is emberek vagyunk, ezért ezt megszokni nem lehet, csak elviselni. Nekünk ez a hivatásunk, erre tettünk esküt.

Végigjárta a ranglétra valamennyi lépcsőfokát

Nagy Tivadar rendőr alezredes, rendőrségi főtanácsos 1971-ben, Salgótarjánban látta meg a napvilágot. Nős, két gyermek apja. 1990. december 1-jén kezdte meg a Salgótarjáni Rendőrkapitányság Közrendvédelmi és Közlekedésrendészeti Osztályán rendőrjárőrként pályafutását. Tanulmányai elvégzését követően, 1992. május 1-jétől a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Technikai Osztályán lát el szolgálatot, ahol a ranglétrát végigjárta, és 2005. június 16-tól az osztály vezetője. A főtiszt tanulmányait az Országos Rendőr-főkapitányság Zászlósképző Iskola nappali tagozatán – a bűnügyi technikusi szakon 1991-től 1992-ig végezte, majd 1996 és 2000 között elvégezte a Rendőrtiszti Főiskolát. Eredményes nyomszakértői vizsgát 2003-ban tett.

Ezt követően a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán kriminalisztikai szakokleveles rendőrtiszti végzettséget szerzett 2008-ban, majd a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rendészeti vezető mesterképzési szakán mesterfokozatot és okleveles rendészeti vezető szakképzettséget szerzett.

Nagy Tivadar rendőr alezredes, rendőrségi főtanácsos vezetési-irányítási tevékenysége példaértékű, és jelentősen hozzájárul az általa vezetett osztály és a szakirányított szervek munkája minőségének javításához, ezáltal elősegítve a célirányos, bűnügyi technikusi, szaktanácsadói, szakértői feladatok hatékonyabb, eredményesebb végrehajtását.

Az általa irányított osztály munkatársai az elmúlt években – többek között – az országos éves szakmai versenyeken elért kiemelkedő eredményekkel megyehatárainkon túl is elismertségre tettek szert.