A salgótarjáni épületek szeretete terelte a pályára az Ybl-díjas építészt

– Hogyan került kapcsolatba az építészettel?

– Salgótarjánban születtem 1975. március 7-én. Itt nevelkedtem egészen 1993-ig, amikor is elkezdtem az egyetemet. A városközpontban laktunk, így gyerekkoromban sokat gyönyörködhettem az épületekben. Egy építész szemével nézve a város szíve nagyon is nívós, nem véletlenül kapta meg 1968-ban a Hild János-díjat. A modern építészet kiemelkedő alkotásai közé tartozik a Pécskő Áruház, a József Attila Művelődési Központ, na meg persze az ikonikus Karancs Szálló, amely mind a mai napig talán a kedvenc épületem a városban. Ezek az objektumok azt hiszem mind nagy szerepet játszottak abban, hogy gyerekként az építészeti pálya mellett döntöttem.

– A továbbtanulásnál nem is került szóba más szakma?

– Nem. Én már gimnázium elején tudtam, hogy mi szeretnék lenni. A felvételi jelentkezésnél nem is jelöltem meg más felsőoktatási intézményt, csak – akkori nevén – a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karát.

– Elárulná, hogy a nevében szereplő DLA rövidítés mit jelent?

– A tudományos doktori fokozatot jelöli. Az építészeti kar elvégzése után fél évig tanultam Bécsben, ösztöndíjjal. Ezt követte az úgynevezett mesteriskola, amely az építész mesteregylet által szervezett kétéves lehetőség a tudás elmélyítésére. Végül a doktori tanulmányok következtek, amelynek végén megszereztem a DLA-fokozatot, ami annyit tesz: Doctor of Liberal Arts. Ez lényegében az építészet és egyéb művészeti ágak PhD-ja.

– Volt kitől örökölni a művészi hajlamot?

– A családomban elég erős a kézműves vonal és a vizuális kultúrához való kötődés. A nővérem például iparművész, nagyapám cipészmester volt, édesapám gépésztervező, egy másik családtag formatermező, de konkrétan építészettel senki sem foglalkozik közülük. Inkább az alkotás iránti fogékonyságot kaptam tőlük, hiszen véleményem szerint az építészet a legösszetettebb művészeti ág.

– A közelmúltban rangos díjjal ismerték el a munkásságát. Hogyan élte meg?

– Valóban. Idén Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter Ybl Miklós-díjat adományozott öt építésznek, köztük nekem. Nagyon örültem neki, hiszen ez egy életműdíj, és viszonylag kevés építész kapja meg ilyen fiatalon.

– Mi az a belső rugó, ami új formák kitalálására sarkallja?

– Egy építész fejében egy házra pillantva mindig kialakul egy úgynevezett előkép, azonban ezekből inkább bizonyos részletek vagy érzések köszönnek vissza a tervezőmunka közben. Nagyon fontos, hogy az épületeim erős koncepcióval bírjanak. Nyilván jelentősek a részletek is, de ha egy épületnek masszív „mondanivalója” van, akkor az egy átlagember számára is érthetővé válik, amint rápillant. Végső soron a tervezőasztalnál dől el, hogy mi az, ami az elgondolásból megvalósítható. Így lesz az első gondolatból először egy 2D-s kép, ami végül testet ölt a térben, és ez nagyon felemelő érzés.

– A megyében találkozhatunk a munkáival?

– Sajnos nem. Pályázatot többet is nyertünk korábban, így például a Karancs Szálló felújítására. A tervrajzok és a látványtervek is elkészültek, azonban akkor érte el hazánkat a 2008-as gazdasági válság, ami megakadályozta a kivitelezés elindítását. Az épület a magyar modern építészet egy kiemelkedő alkotása, így véleményem szerint jobb sorsra lenne érdemes. Egy másik tervezett projektünk Rónabányát érintette volna, ahol a korábbi úgynevezett Tánctéren pihenőparkot alakíthattunk volna ki, de végül ez sem valósulhatott meg.

– Mely épületeire a legbüszkébb?

– Az elkészült munkáim közül talán a szandaszőlősi református gyülekezeti házat és harangtornyot, vagy a Szent György-hegyi borászatot tudnám kiemelni. Ez utóbbi műemléki védelem alatt álló épület, ami az Esterházy prés- és vincellérházból áll. Az épület műemlék, de emellett az is különleges volt a feladatban, hogy természetvédelmi területen áll a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban. A tervezésnél az volt a koncepciónk, hogy a megmaradt részeit megőrizzük, míg a már elpusztult elemeket kortárs eszmék nyomán újítsuk fel. Első hallásra talán nehezen elképzelhető, hogy harmóniában állhat ez a két szempont, pedig nem lehetetlen. Az összhang megteremtéséhez a hagyományokból merítettem a színeket és a formákat, míg az anyagok és a módszer kiválasztásánál már a mai kor szellemiségét követtem. Ennek az épületnek a közelében áll – Mindszentkállán – a Borász háza, amivel idén a csapatommal elnyertük az Év Balatoni Háza különdíját.

– A jövőben mi kerülhet a tervezőasztalára?

– Számomra az a fontos, hogy a munkámat tisztességgel és szeretettel tudjam elvégezni, legyen szó akár felújításról, akár egy új épület megálmodásáról. Lényeges, hogy sosem csak a magam kedvére tervezek, hanem az épület használóinak javára és megelégedésére. Sok minden más mellett ezt a nézőpontot is a mesteremtől – Cságoly Ferenctől – tanultam, és ragaszkodom hozzá mind a mai napig. Az pedig már csak hab a tortán, ha az épületeim egy kicsit formálják a mai kor emberének látásmódját a vizuális kultúra területén. Ez számomra egyfajta küldetéstudat, és ha már egy apró sikert elérek ezen a területen, az még inkább megerősíti bennem: a tervezőasztalnál töltött hónapok minden perce megérte.

Kicsitől a nagyig, de mindig a környezethez illeszkedve

Egy épület megtervezésénél csak a skicceket készítik kézzel. Ma már a műszaki rajzot is számítógépes programmal készítik a szakemberek, akárcsak a látványterveket. Amint azt Sajtos Gábor DLA elmondta: helytelen elképzelés, hogy a gép végzi az építészmérnök munkáját, hiszen az csak egy eszköz éppen úgy, ahogy a papír és a ceruza.

– A feleségemmel, aki szintén építész, közösen alapítottuk a SAGRA Építész Kft.-t 2006-ban. A munkatársainkkal együtt nyolcan vagyunk, így a légkör igazán családias. A munkáink között akadnak egészen kicsi kápolnák, de például egy 40 ezer négyzetméteres sportlétesítményt is volt már szerencsénk megtervezni. Az ars poeticánk, hogy a hagyományok és a kortárs építészet összefüggéseit vizsgáljuk és elemezzük. Nagyon fontos, hogy mai legyen az általunk tervezett épület. Ne akarjon másnak tűnni, hiszen az igazság az, hogy ebben a korban épült. Építkezzen a hagyományos architektúrából, de illeszkedjen a környezetéhez – tudatta Sajtos Gábor DLA, aki azt is hangsúlyozta: épületeik a klasszikus formákból indulnak ki, de mindig a mai igényekre reflektálnak.