Nógrád-szerte fejet hajtottak a békediktátum aláírásának centenáriumán

A Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya csütörtökön a Nagykürtösi járásban tartott egész napos megemlékezés-sorozatot. Reggel Ipolynyéken, a Csemadok székházának udvarán emlékfát ültettek, rövid emlékműsort tartottak Drégelypalánknál, majd a szlovákiai Kóvár és Balassagyarmat között, az Ipoly régi hídfőjénél volt megemlékezés.

Utóbbi helyszínen Pobori Renáta, Kóvár polgármestere üdvözölte a megjelenteket.

– Bár az országot szétdarabolták, a nemzetet soha nem tudták – mondta Pobori Renáta. – Mi a határon túl élünk, de mindig össze fogunk tartozni. Ameddig szól a magyar ének és ima, addig él a nemzet!

Jámbor László, a besztercebányai önkormányzati kerület képviselője arra hívta fel a figyelmet, hogy mindannyiunknak erkölcsi kötelessége, hogy elmeséljük az igazságot a trianoni diktátumról.

A magyar oldalon Csach Gábor, Balassagyarmat polgármestere arra kérte az Ipoly túloldalán élőket, hogy bocsássák meg az egész magyar nemzetnek azokat a bűnöket, amelyek ehhez a tragédiához vezettek. A polgármester hozzátette: reméli, hogy a szlovák államfőtől hosszú évtizedek után elhangzott békülékeny, szép szavakat végül tettek is követik.

Hasonló emlékműsorok zajlottak Ipolyvarbó és Őrhalom, Bussa és Nógrádszakál, Szécsénykovácsi és Hugyag között is a régi, felrobbantott hídfőknél.

Bátonyterenyén a Sulyom-hegyen kialakított emlékhelyen állították azt a kettős keresztet, amit a helyi asztalosmester, Dancsó János készített. Az alkotást Zachar Béla esperes áldotta meg csütörtökön.

„Nekünk, külhoni magyaroknak helyt kell állnunk ott, ahol születtünk, ahol élünk” – olvasták fel Nagy András, a romániai testvértelepülés, Szászrégen korábbi polgármesterének gondolatait.

Nagy-Majdon József, Bátonyterenye első embere beszédében felidézte a száz éve történt eseményeket.

– Mit üzenhetnénk innen, a kereszt tövéből? – tette fel a kérdést. – Igazságot Magyarországnak, a magyaroknak!

A megemlékezésen időkapszulát helyeztek a földbe, amibe a Magyar Nemzet és a Nógrád Megyei Hírlap aznapi száma, a jelenlévők aláírása és egy fotó került a feszületről.

Balassagyarmaton a Palócligetben volt a megemlékezés, ahol Csach Gábor polgármester mondott beszédet.

– Trianon Magyarország robbanásszerű gazdasági fejlődését, az erőteljesen megindult polgárosodást, kulturális felemelkedést verte szét – mondta – a hosszú évtizedeken át ható gazdasági összeomláson túl örökre elplántálva a Nyugat iránti bizalmatlanság magvait. A huszadik század máig ható tapasztalata, hogy mi, magyarok csak magunkra számíthatunk.

A városvezető hangsúlyozta: százéves sebeink sem gyógyíthatók a folytonos önmarcangolással, a szekértáborok megvadult, egymást hibáztató fröcsögésével, hiszen a sorsunk mint eddig, a vesztes huszadik század után is közös: a Kárpát-medencében száz esztendő után is megmaradt magyar örökségünk.

A nemzeti összetartozás napja alkalmából Salgótarjánban is koszorúzással egybekötött megemlékezést tartottak az országzászlónál, a Szent Imre-hegyen. A Zenthe Ferenc Színház művészeinek a műsora után dr. Huszár Máté alpolgármester mondta el gondolatait.

– Szimbolikus, hogy az elmúlt hónapok bizonytalansága, az embert próbáló bezártság után a nemzeti összetartozás napján találkozunk ismét önkormányzati rendezvényen. Ebben a néhány hónapban gondolataink zömét egy mindenki számára ismeretlen dolog határozta meg határon innen és határon túl. Tekinthetjük hát ezt a találkozást egy valóban új kezdetnek minden magyar életében, éljen bárhol a világban – mondta dr. Huszár Máté.

Gyertyát is gyújtottak a salgótarjáni Országzászló Emlékhelynél a trianoni békediktátum századik évfordulóján.

A Trianon századik évfordulójának alkalmából szerte az országban száz másodpercig kongtak a templomok harangjai. Salgótarjáni Katolikus Plébániában is délután fél ötkor zúgott a harangszó.

Mátranovákon a Bányatelep Emlékparkban emlékeztek meg a trianoni békediktátum aláírásának évfordulójáról. Bodor Ernőné, a település polgármestere köszöntőjében elmondta: van, ahol ünnepelnek, mi, magyarok azonban szomorúan és elgondolkodva emlékezünk a júniusi eseményekre.

A koszorúzás után a Mátra Motoros Baráti Társaság tagjai egy emlékkört is tettek a községben, majd zenés irodalmi műsort is megtekintettek az emlékezők. A végén a jelenlévők közösen énekelték el az Ismerős Arcok dalát, ami szerint „történjen bármi, amíg élünk s meghalunk: mi egy vérből valók vagyunk.”

A trianoni békediktátum aláírásának évfordulóján tartott rendezvényen Farkas Attila, Pásztó polgármestere mondott beszédet. Felidézte a főbb történelmi eseményeket a Magyar Összetartozás Fogadalmi Helyénél, a Kishegyi Szabadidőparkban.

Cserháthalápon emlékművet avattak csütörtökön a faluban. A kőből épített, a történelmi Magyarország térképét ábrázoló emlékművet akkor leplezték le, amikor délután fél ötkor száz másodpercre megszólaltak a harangok szerte a Kárpát-medencében. Vagyóczki József plébános áldása után a gyerekek műsora következett, majd Dócs Dávid polgármester beszédében emlékeztetett a trianoni tragédiára.

A mindenható Isten áldását kérték a magyar népre azon a szabadtéri szentmisén, amellyel kezdetét vette a megemlékezés a szuhai Milleneumi Parkban a Nemzeti Összetartozás Napján.

– A nemzet közös emlékezetének fenntartása fontos egy közösség számára, ennek köszönhetően nem csak nyelvében, hanem szívében is tovább élhet a magyar – fogalmazott köszöntőjében Tóth Zoltán, a település polgármestere, hozzátéve: – Ezért döntött úgy a falu képviselő-testülete, hogy emlékművet létesít Szuha központi parkjában.

Mint mondta, arról határoztak, hogy az elődök által a Kikerics hegyen felállított kereszt pontos mását helyezik el a falu szívében. A feszületet Dancsó János, asztalosmester készítette el. A régi-új alkotást Fekete Roland, plébániai kormányzó áldotta meg.

– „Percre se feledd, hogy testvéred minden magyar, bárhol is éljen!” Ezzel a mondattal emlékeztet Wass Albert mindannyiunkat, akik olyan szerencsések lehetünk, hogy az anyaországnak becézett maradék Magyarországon élünk – kezdte beszédét Becsó Zsolt, országgyűlési képviselő, hozzátéve: – Azokat, ugyanis akik az elmúlt száz év során az utódállamok sanyarú kenyerét ették, aligha kell erre figyelmeztetni. Mert igazából mi, itthon élők, nem tudjuk abban a mélységben átélni a Trianon okozta szörnyűséget, mint az elcsatolt területek magyarjai.

Mint mondta, az 1920-as mészárosok arra számítottak, hogy ezt a csonkolást egy nemzet tartósan nem élheti túl. Nos tévedtek. Még mindig mi magyarok vagyunk a Kárpát-medence legnagyobb lélekszámú és legmeghatározóbb nemzete.

– Mit kezdjünk Trianonnal most, 100 év után? Elfogadjuk, beletörődünk? – tette fel a kérdést Becsó Zsolt, hozzátéve: – Azt tudom erre válaszolni, hogy a valóságot tudomásul kell venni, de az igazságra törekednünk kell.

A Trianon Társulat színvonalas műsorát követően a megemlékezők a szabadtéri sportparknál fellobbanó emléktűz lángjainál meghallgathatták a „Mit jelent nekem Trianon” című pályázat nyertes munkáját, az alkotó Csatlós Eszter, helyi fiatal előadásában.

Szentmisével vette kezdetét a Mátramindszent önkormányzata által, a trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulójára szervezett megemlékezés. Ezt követően a trianoni emlékműnél mondott imát Fekete Roland, plébániai kormányzó, majd Horváth János, a község polgármestere köszöntötte a jelenlévőket.

– Ma nincs helye ünneplésnek, a száz évvel ezelőtti gyalázatra emlékezünk, amit minden jóérzésű magyar békediktátumnak nevez – fogalmazott beszédében dr. Szabó József, helyi történelemtanár, hozzátéve: – Elfogadtuk, de nem törődtünk bele.

Mint mondta, nagy jelentősége van annak, hogy 2020-ban szabadon összegyűlhetünk és a csonka Magyarországon emlékezhetünk nemzetünk összetartozására.

A rendezvény végén a résztvevők elhelyezték a megemlékezés virágait, és koszorúit az emlékműnél.