Jeles történelmi személyiségeink nyughelyeinél hajtunk fejet

A történelmi múlt többször homályba vész. A személyek neve nélkül ugyan, de jó néhány (és szerencsére még ma is előkerülő) honfoglalás kori sírt ismerünk. Méltán híres a tarpai, ahol három honfoglalás kori harcos sírját találták meg. Szintén nevezetes Szabolcs megye névadó települése, Szabolcs falu (a Rétközben, a Tisza partján fekszik), ahol férfi és női sírokat is találtak, gazdag leletanyaggal. Természetesen a sort hosszasan folytathatnánk, hiszen számos helyen találtak ilyen emlékeket, megyénkben is.

Az Árpád-kor emlékei már kényesebb témájúak, hiszen a törökdúlás miatt sok-sok emlék (például templom) megsemmisült, és megsemmisültek székesfehérvári királysírjaink is. Szent István király temetését és sírját leírják középkori forrásaink, megmaradt kőkoporsója is. És velünk van szent ereklyénk, a Szent Jobb által is.

Az 1055-ben alapított tihanyi apátság altemplomában I. András királyunk nyugszik. Ugye emlékszünk még iskolai tanulmányainkból arra, hogy az első magyar mondatot a tihanyi apátság alapítólevele őrzi, a latin nyelvű szövegben számos más magyar szóval együtt (éppen ezért szórványemlék). I. András királyunk az 1046-os pogánylázadás (itt lett vértanú Szent Gellért püspök is) után került a trónra és 1060-ig uralkodott. Sírjának látogatását nem hagyhatja ki egy magyar sem, aki a nyári forróságban levendulaillat közepette a bencések Balaton-parti településére látogat.

És ismerjük még egy legendás Árpád-kori uralkodónk, mégpedig III. Béla király sírját is, amit még 1848-ban tártak fel Székesfehérváron. Ő volt az az uralkodónk, aki az 1180-as években bevezette a magyar írásbeliséget, vagyis létrehozta a kancelláriát. Mivel Bizáncban nevelkedett, ezért rendkívül művelt, okos, és uralkodásra alkalmas királyunk volt. Abba viszont félelmetes még belegondolni is, hogy a kimondott szónak („szavamat adom”) a magyarság körében milyen sokáig volt hitele. III. Béla és felesége, Anna sírját Ferenc József a budavári Mátyás-templomba hozatta, hogy ezzel kedveskedjen a magyaroknak a millennium idején.

Az Árpád-kort követő vegyesházi királyok korának nagy királyi sírjait nem kereshetjük. Az Anjou-ház nagyjait, Károly Róbertet és Nagy Lajost Székesfehérvárra, míg Luxemburgi Zsigmondot Nagyváradra, Szent László király sírja mellé temették. Ezek sajnos nem maradtak meg az utókornak.

Szerencsésebbek vagyunk azonban a törökverő Hunyadi Jánossal, a magyar nemzeti múlt egyik legjelentősebb alakjával, akinek a sírját a Szent István király által alapított gyulafehérvári székesegyházban a főbejárattól jobbra, magyar nemzeti színű szalagok sokasága veszi körül.

A történelmünkben a kronologikus sorrendre visszatérve a vegyesházi királyok uralma után következett Mohács, az ország két részre (Szapolyai-tábor és Habsburg-tábor) szakadása, majd a török betörésével a három részre szakadás is.

Habsburg uralkodóink idővel saját kriptát létesítettek a császárvárosban, Bécsben, ahol a kapucinusok templomában leltek végső nyugalomra. A császári sírbolt monumentális síremlékei közül is kiemelendő Mária Terézia sírja, de itt lelt végső nyugalomra az erdélyi fejedelemséget megszüntető és a török kiűzését sikerrel végző I. Lipót és az ónodi országgyűlésen a királyi címtől történelmünkben először megfosztott I. József is. Szintén itt nyugszik a Magyar Királyság népességi gondjait a betelepítésekkel megoldó (vagyis éppen nem megoldó) III. Károly, a rendeleteiről híres vagy hírhedt, nem törvényes magyar királyként uralkodó kalapos király, II. József, valamint a reformkori országgyűlések elindítója, I. Ferenc és az 1848-as áprilisi törvényeket aláíró V. Ferdinánd is.

És ha már történelmi utazást tettünk, és a királyainkon ilyen gyorsan végigszaladtunk ebben a cikkben, akkor legyen teljes a sor, és a magyar uralkodók közül említsük meg az utolsó két királyunkat is. A leghosszabban uralkodó magyar királyt, Ferenc Józsefet, akinek külön kriptarésze van Bécsben a feleségével, Sisivel és gyermekükkel, Rudolffal együtt. Itt a bécsi kriptában, Sisi sírjára is magyar nemzeti színű szalagok sokaságát helyezik az emlékezők.

Az utolsó magyar királyt, IV. Károlyt a katolikus egyház boldoggá avatta, így neki nincs sírja, oltárra emelték őt, ellenben családjának a sírja a császári kripta utolsó terme. Külön kiemelendő Habsburg Ottó sírja, aki már egy európai egységben gondolkodó, a magyarokért nagyon sokat tevékenykedő, tiszteletre méltó politikus volt a XX. századi történelmünkben. Nem véletlen, hogy az ő sírját is magyar nemzeti színű szalagok sokasága borítja.

További történelmi nagyságaink végső nyughelyeit is megtaláljuk a gyulafehérvári székesegyházban

Érdemes kicsit beljebb menni, ha a gyulafehérvári székesegyházban járunk, és máris néhány évtizedet, majd évszázadot ugorva a történelemben olyan nagyságok sírjait találjuk még ott, mint az Egri csillagokból is ismert Izabella királyné, Szapolyai János özvegye (Szapolyait Székesfehérvárra temették), valamint gyermekük, János Zsigmond, az első erdélyi fejedelem. Velük átellenben Fráter György, akit György barátként ismerünk jobban, mellette pedig Erdély aranykorának fejedelme, Bethlen Gábor (aki ugyan hithű református volt, de ekkoriban a templom a reformátusoké volt), és a szintén jelentős Bocskai István erdélyi fejedelmek sírja. Velük átellenben pedig a XX. századi erdélyi fehér vértanú, Márton Áron sírjánál időzhetünk emberi nagyságát, kiállását és a magyar népért végzett szolgálatát méltatva, csakúgy, mint a templomban nyugvó, már említett többi nemzeti nagyságaink előtt.