Nógrád megyében is egyre sűrűbben találkozhatunk aranysakállal

Az Országos Magyar Vadászkamara Nógrád Megyei Területi Szervezete konferenciát szervezett azért, hogy a fajt jobban megismerjék a helyi vadászatra jogosultak. A két alkalommal is megrendezett előadásokon több mint százan vettek részt, jogosultanként két küldöttel. Szabó László, a megyei vadászkamara titkára köszöntőjében arról is szólt, hogy az aranysakál jelenléte nem kérdéses, felbukkanása pedig a vele való gazdálkodás kérdését is felveti. A témában leginkább sakál lakta Dél-Dunántúlról hívták el a legnagyobb tapasztalattal rendelkező hazai szakembert, Horváth Mihályt, a Somogyi Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság Zrt. lábodi erdészetének igazgatóját.

Horváth Mihály előadását a leginkább érintett lábodi terület bemutatásával kezdte, majd szólt az aranysakál hazai terjeszkedéséről is: 1800 és 1989 között mindössze három bizonyított esetet jegyeztek fel, azóta viszont gyakorivá vált e faj.

Kifejtette: a sakál éjszakai életmódja miatt vadászata nehéz, de azokon a területeken, ahol jelentős dám-, muflon-, vagy vaddisznóállomány él, elkerülhetetlen ez a tevékenység. Lábodon volt olyan év, hogy az aranysakálok a teljes dámborjú szaporulatot megették. Ezután fogtak hozzá a ragadozó – amelynek fontos táplálékforrása a muflonbárány és a vadmalac is – állományának gyérítéséhez. Az eredmények gyorsan meg is mutatkoztak, javult a dámborjak túlélési esélye.

Horváth Mihály elmondta: egy befogott aranysakál szukát nyomkövető nyakörvvel láttak el. A Zsuzsi névre keresztelt állat több mint 200 kilométert vándorolva foglalt el új élőhelyet.

A balassagyarmati szakmai konferencián előadás hangzott el az afrikai sertéspestis (ASP) terjedéséről is. Ez a megye nyugati, a Mátrával érintkező sávjában öt vadásztársaságot érint.

Dr. Imre Sándor, a Nógrád Megyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Földhivatali Főosztályának vezetője előadásában kifejtette, hogy augusztus közepe óta nem találtak fertőzött példányt, amihez az is hozzájárult, hogy a 21-es számú főút mellett két oldalt megépített vadvédelmi kerítés akadályozza az állományok keveredését, így a kór terjedését is.

A csehországi fertőzött terület példáját említve kifejtette: ott a fertőzés gócpontját lezárva sikerült megszabadulni az ASP-től, már két éve nem észleltek megbetegedett vaddisznót. Hasonlóan eredményes volt a belgiumi védekezés is. Dr. Imre Sándor kérdésekre válaszolva kifejtette: egyelőre nem tudni arról, hogy bárhol a világon kifejlesztettek volna ASP elleni vakcinát. Felmerült az is, hogy a 21-es főút felett, Salgótarján és Hatvan között átvezető két vadátjárót a vaddisznók előtt le kellene zárni. A kórt bizonyára nem lehet távol tartani a Zagyva-völgy nyugati oldalától, de – az eddigi eredmények is bizonyítják – jelentős mértékben csökkenthető a kockázat.

Vonyítás árulkodik a jelenlétéről

Hang alapján jól beazonosítható az aranysakál: Nógrádban Balassagyarmat környékén tapasztalták, hogy a mentőautó szirénájára is válaszol. Dunántúli példa szerint harangszóra is vonyítani kezd, de a reggel és este azonos időpontban megszólaló kongatások közül csak az egyikre: ez gerjeszthet olyan frekvenciát, amire a toportyánfül is érzékeny. Ugyanakkor a hang alapján végzett, akusztikus állományfelmérések sokszor hoznak téves eredményeket, mert egy példány is képes többféle és -fajta hang képzésére. Az aranysakál gyors szaporodását jelzi, hogy a patakok völgyeit követve ma már csaknem Lengyelországig jutott. Természetes ellensége a szürke farkas lenne, ha az élőhelyek alkalmasak volnának számára. Így azonban az aranysakál csúcsragadozónak számít a mezőgazdasági művelés alatt álló területeken.