Élettel telt meg a salgótarjáni „szellemhotel”

Mintegy tucatnyi fiatal határozott úgy, hogy szabadidejében a megyeszékhely történetét, múltját tanulmányozzák, hogy többet tudjanak szülővárosukról, lakóhelyükről, iskolájuk helyszínéről. A találkozások, beszélgetések során kialakult szívügyük karaktere, irányultsága, középpontjában a Karancs Szállóval.

Többeknek feltűnt ugyanis, hogy amíg az idősebb vagy középkorú városlakókat kellemes élmények sora fűzi a városközpont ikonikus – Jánossy György tervezte, 1964-ben felavatott – hotelépületéhez, a felnövekvő nemzedék számára csupán egy évek óta üresen árválkodó, kívül-belül omladozó magasházat jelent a hajdani szálloda. A csoport tagjai elkezdtek könyvtárba járni, régi dokumentumokat tanulmányozni, interjúkat készíteni és sikerült bejutniuk is az ötvenöt éves falak közé.

S menet közben jött az ötlet, hogy az egykori presszóból, bárból eltávolított, csaknem elpusztult kerámiafalat, Csohány Kálmán grafikusművész alkotását – ha csak egy kis részletben is – a maguk módján újrateremtsék és elhelyezzék a Fő tér 13-as számú épület északi homlokzatára szimbolikus emlékjelként, mintegy mementóként. Mindezt annak tudatában tették, hogy a Pásztón, Csohány Kálmán szülővárosában működő Mikszáth Líceum a mű néhány eredeti darabját már évekkel ezelőtt láthatóvá tette.

A diákok álma megvalósult és a minap a Karancs Fieszta elnevezésű rendezvénysorozat keretében került végleges helyére.

A megnyitó hangulatát Digitális mánia címmel kézműves foglalkozás, látványterv-bemutató és a városi ifjúsági fúvószenekar műsora színesítette. Az est narrátora Szerémi Erik volt. Erdei Krisztina fotóművész, a MOME tanára – aki folyamatosan segítette szakmailag a SITI-ben működő csoport tevékenységét és biztos volt benne, hogy látható, maradandó eredménye lesz az együttműködésnek. Major Virág, mint budapesti kurátor méltatta a fiatalok alkotómunkáját. Az ő nevükben az egyik legaktívabb tag, a gimnazista Virágos Gergő mondta el gondolatait a város jövője érdekében kifejtett szándékaikról, törekvéseikről. Az új művet K. Peák Ildikó művészettörténész méltatta és adta át rendeltetésének.

Avatóbeszédében szólt a ’60-as, ’70-es évek pezsgő helyi képzőművészeti életéről, a Karancs Szállóba került esztétikai értéket jelentő alkotásokról, természetesen kiemelten Csohány Kálmán Énekeke éneke című bibliai versfüzér alapján készült faliképéről s röviden jellemezte a művész pályaképét, munkásságát is. Virágos Erzsébet tanárnő köszönetet mondott akciójuk anyagi és erkölcsi támogatóinak és a projekt záróeseményén nagy számban megjelent érdeklődőknek.

A sötét beálltával a szervezők bemutatták az Éjszaka a hotelben című, találó szimbólumokkal teli árny- és fényjátékukat.

A jövő érdekében

A mintegy húsz tagot számláló Kísérletváros– DemoLab csoport nagy része megyeszékhelyi lakos és egyértelműen elkötelezett a város sikeres jövője mellett. Ugyanakkor az együttes gondolkodásba, a nemcsak érdekesnek, de hasznosnak is bizonyult alkotómunkába más településen – például Kisterenyén, Szécsényben – élő salgótarjáni középiskolások is bekapcsolódtak. Az eddigi másfél éves, egyelőre befejeződött közös tevékenységük megörökítése szándékával egy, a hotel fénykorára fókuszáló Hagyj nyomot! mottójú kiadványt is megjelentettek.