Nógrád madárvilága színesebb, mint azt gondolnánk

A korán érkezett tavasz és az enyhe tél miatt számos költöző madár a szokottnál hamarabb érkezett vissza hazánkba. A február végi első gólyaészlelések és Őrhalom híres gyó­lyá­já­nak, Báró elpusztulásának híre ismét ráirányította a figyelmet a megyei madárvilágra.

A Magyar Madártani Egyesület Nógrád Megyei Szervezetének elnöke, Papp Ferenc évek óta rengeteget tesz azért, hogy minél többen megismerkedjenek a megyei ornitológiával, az egyesület rendszeresen szervez gyűrűzéseket, megfigyeléseket és tájékoztató jellegű előadásokat. A madarászattal kapcsolatos ismerkedés egyik legfontosabb tennivalója szerinte az, hogy egy fontos tényt az eszünkbe véssünk.

– Magyarországon szinte az összes regisztrált, mintegy négyszázféle madárfaj védett, vagy fokozottan védett, egy-két vadászható fajtát leszámítva (fácán, tőkés réce, balkáni gerle, örvös galamb, bizonyos lúdfélék és varjúfélék). Megyénkben is élnek ilyen fajok bőven. A terület adottságaiból fakadóan az erdei fajok megőrzésén van inkább a hangsúly, ilyen például a császármadár vagy a fehérhátú fakopáncs. Ezek azonban nem költöző fajok – mondta az elnök.

Az Északi-középhegység­ben élő császármadár eszmei értéke félmillió forint, ami egyértelműen jelzi, hogy fokozottan veszélyeztetett faj és védettséget élvez. Szintén állandó madarunk a tengelic, a széncinege és az őszapó, értéküket 25 ezer forintban határozták meg. Utóbbi érdekessége, hogy a széncinege rokona, és az őszapófélék egyetlen Európában élő faja. Nógrád község környékén például csapatokban repülve figyelhetők meg költési időn kívül.

Nem ilyen mértékben, de számos költöző madár is magas értéket képvisel a megyében is előfordulók körében, így az énekes rigó, a vörösbegy és a csíz szintén 25 ezer forintos eszmei értékkel bír.

A telet kedvelő ragadozók között is akadnak érdekes fajok. A héja aránylag gyakori fajnak számít, ám rejtőzködő életmódja miatt viszonylag ritkán látható, értéke 50 ezer forint. Hegyvidéki erdőkben, fenyvesekben és bükkösökben szeret fészkelni, a lakott településeket még télen is elkerüli. Kisebb testű madarakat és emlősöket zsákmányol, akárcsak az országosan is ritkaságnak számító sasfajták. A legutóbbi megfigyelések és számlálások szerint országosan is nagyon kevés a szirti, fekete, réti- és parlagi sasok száma. Nógrád megyében csupán az utóbbit sikerült megfigyelni, és mindössze négy példányt azonosítottak a megye déli, telelésre alkalmas részén.

Megoldás az útban lévő fecskefészkekre

Többször felhívtuk már a figyelmet a fecskefészkek védelmére. Az esztétikailag ugyan nem mindig környezetbe illő építmény eltávolítása büntetést von maga után, mivel lakóira fokozottan ügyelnünk kell.

Az egyesületi elnök szerint: A nagyközönség elsősorban a szó szoros értelmében házunk táján élő fajokért tehet a legtöbbet. Ilyen például a fecskefajok egy része, jelesül a füsti- és molnárfecske. Ténylegesen gond, hogy állományuk folyamatosan csökken.

Az ok általában egyszerű: közintézmények, középületek esetében a madárürülék okoz kellemetlenséget, amely azonban az úgynevezett fecskepelenka felszerelésével könnyen elkerülhető. Ez a megoldás gyakorlatilag a fészkek alá felszerelt deszkasort jelent. Műemlékvédelemmel ellátott épületek esetében azonban tiltott az épületbe történő beavatkozás. Ebben az esetben mesterséges molnár- és füstifecsketelepek kihelyezésével lehet a madarak fészkelési szokásain változtatni, így számos madárcsalád anélkül átköltöztethető, hogy élettere rongálás áldozatává válna.

Nógrádban több településen is található fecskebarát kialakítás, legutóbb a Dejtári Általános Iskola járt élen a fecskementésben.

Képzelt ellensége a méhészeknek

Az országos médiában is hírértéket képviselő fecskefogyás mellett még egy krízishelyzettel kell szembenéznie a megyei madárvilágnak, ez pedig a gyurgyalagok nagyarányú pusztulása. A rovarevésre specializálódott, méhészmadárnak is nevezett szárnyas kétszer, 1979-ben és 2013-ban is az év madara volt, mégis ősellenségként tekintenek rá a méhészek szerte az országban.

– A gyurgyalag fokozottan védett. Megyénkben is több telepe van, köztük a pataki. Sokáig ez volt Nógrádban a legnagyobb, de az elmúlt években a gyurgyalag szempontjából nagyon leromlott az állaga. A gyurgyalag partfalakban költ, ilyenek természetesen a folyópartokon, illetve a falak leomláskor keletkeznek – ismertette Papp Ferenc, majd hozzátette: – A pataki gyurgyalagfal erodálódik, kezdi a növényzet benőni, így a fajnak egyre kevésbé lesz alkalmas költésre. A falak kitisztításával a növényzet visszaszorításával lehet tenni értük. Fontos még, hogy a méhészek, tévesen felnagyítják a gyurgyalagok kártételét, ezért sokszor illegálisan tönkreteszik a költőhelyüket.

Valójában nem fogyasztanak olyan sok méhet, egy átlagos madár a méhcsaládok dolgozóinak egy százalékát eszi meg naponta. A változatos madársereg azonban gyorsan el fog tűnni, ha nem próbálunk meg hatékonyan tenni azért, hogy megfelelő körülményeket biztosítsunk színes szom­szé­da­ink­nak. Az élettér védelme, az alternatív megoldások és a szándékos rongálás elkerülése csupán az első lépcsőfok egy hosszú távú, hatékony védelmi stratégia kidolgozásában.

Kiöntés hiányában elmaradtak idén a vízimadarak

Az aszály miatt elmaradt a kora tavaszi áradás, nem öntött ki az Ipoly, így nem élvezhették a megye vendégszeretetét a Szécsény melletti ártéren ilyenkor felbukkanó hattyúk. Az eddigi tapasztalatok és megfigyelések alapján a Magyarországról a 19. században kipusztult hattyúfajták nyomokban vissza-visszatérnek, és az áradó Ipoly megfelelő költőhely lehet számukra. Évente négy-öt pár bütykös hattyú úszik a vízen, valamint egy ritka faj, az énekes hattyú is felbukkan, amely csak nálunk költ, az Ipoly-völgyben. Ez egy északi faj, amely hazánkban csak szigetszerűen fordul elő. A váratlan szárazság miatt idén vele sem találkozhattunk.