Még egy szamár is kíváncsi volt a rétsági szőlős-boros mulatságra

Mit keres egy szamár a városközpontban? A látogató ilyenkor megrökönyödik, bambul egy kicsit, majd a homlokához kap, hisz a derék állat is a forgatag része. Ahogy a verőfényes szombati kora délutánon egyre közelebb és közelebb araszolunk a gyülekező tömeghez, úgy tárul elénk mind színesebb kép. Két fiatal hozza a hosszú botra erősített kövér szőlőfürtöket, mögöttük szép termetű lovak lépdelnek, piros-fehér öltözetet viselő, fejékkel díszített gyönyörű hölgyek és csizmás-kalapos deli urakkal a nyergükben. Egy ifjú lány alaposan megadja a módját: hosszú, kék szoknyája a pej mén hasa alatt lóg le.

Aztán következnek a kocsik. Az elsőn büszkén integet a hódoló-bámészkodó népnek a bíró és a bíróné: a nyugdíjasklub tagjai is felettébb mókás kedvűek. Persze itt menetel a kisbíró is, majd az egyes állomáshelyeken az ő feladata lesz, hogy egyrészt kihirdesse, amit illik, rímes-humoros formában megossza mindenkivel, mi is történt az ő szeretett településükön az elmúlt esztendő során, és persze táncba is kell hívni a felvonulókat. A sor végén a nagyparkolóval szomszédos utcába a börzsönyi kirándulások közkedvelt gumikerekű vonata gördül be, rajta sok-sok vidám gyermekkel.

A szüreti menet aztán szépen végighaladt az északi és nyugati városrész utcáin, hogy a megfáradt sereglet a művelődési központban pihenje ki magát, figyelve a terményáldást, és élvezve a ­folklórműsort.