Porciunkula-búcsú Szécsényben

Szécsény. Szent Ferenc isteni sugallatra kérte a Porciunkula-búcsú engedélyezését Szűz Mária tiszteletére III. Honoriusz pápától, aki 1216. július végén augusztus másodikára engedélyezte azt. Az ünnep kiváltságát később más pápai iratok is megerősítették, s minden ferences templomra kiterjesztették. A búcsúnak ma is élő hagyománya van Szécsényben.

A Historia Domus feljegyzései szerint minden évben, még a ferencesek száműzetése idején is, mindig nagy tömegek részvételével tartották meg. A múlt hétvégén a környező településekről is sokan érkeztek a városba, hogy részesei legyenek az idei búcsúnak.

Ennek alkalmából gyóntatás volt a templomban, a litániát követően a Taizé-i imát tartottak, amit zsolozsma követett. Az ünnepi szentmisére – amelyet Hidász Ferenc atya mutatott be, akit harminc évvel ezelőtt szenteltek pappá – zsúfolásig megtelt a templom.

Ezt megelőzően Csongor atya, plébános arról szólt, hogy ebben az évben ünnepeljük a Porciunkula-búcsú nyolcadik évfordulóját. Porciunkula egy darab földet jelent a Szűz Máriának szentelt, félig romba dőlt kis kápolnában, Assisi környékén. Szent Ferenc minden másnál jobban szerette ezt a helyet. Ott tudott élni alázattal, ott haladt előre az erényében boldogan, és fejezte be földi életét. Szent Ferenc élete egyfajta életprogram minden ferences szerzetes számára.

A szécsényi egyházközség nevében Gajzinger László fejezte ki jókívánságát.

Hidász Ferenc szentbeszédében többek között arról szólt, hogy mindannyiunk mellett ott van Szűz Mária, Jézus és a szentek, vagyis nem vagyunk magunkra hagyva. A szentírás olvasása, hallgatása gyógyír a lelki sebeinkre, az életünkre.

– Naponta mondjuk, hogy „most segíts meg, Mária !”. A Szűz Mária letöröli könnyeinket, csillapítja fájdalmunkat, gyógyítja sebeinket, reményt és vigaszt ad – hangsúlyozta Hidász Ferenc.

Szentbeszédében megemlékezett azokról a ferences atyákról, akik Szécsényben szolgáltak, hirdették Isten igéjét és személyesen ismerte őket. Mint mondta, az emlékek összekapcsolják a nemzetet és a szerzetesi közösséget.

Szenográdi Ferenc