Félezer szarvasmarhával foglalkoznak a nógrádszakáli családi gazdaságban

Már az induláskor 300 állatuk volt. Az alapító fia, Szabolcs 1994-ben fejezte be mezőgazdasági tanulmányait, s ő is tagja lett a társaságnak, négy év múlva pedig ő lett az ügyvezető. A Bagoly család fokozatosan megvásárolta a társtulajdonosok üzleti részét, s ma már teljesen családi vállalkozásban vezetik a gazdaságot.

– Édesapám 2015-ben hunyt el, most a húgom, a feleségem, a 22 éves Szabolcs fiam – akinek szintén mezőgazdasági végzettsége van – alkotja a vállalkozást. A központi telephelyünk Ludányhalásziban van, Nógrádszakál és Ludányhalászi határában, főleg az Ipoly mentén 650 hektár területen gazdálkodunk. Ennek nagy része legelő, ridegtartásban tartjuk az állatokat, így azok télen és nyáron kinn vannak a szabadban. A legelőn lekaszáljuk a tavaszi füvet, amit téli etetésre használunk. Emellett van lucernás területünk, de foglalkozunk kukoricatermesztéssel is, amit szintén az állatok etetésére használunk fel.

A legelőn pihenő-, telelőhelyeket alakítottunk ki, amelyeket nyár végén és ősszel takarmánnyal töltünk fel, hogy a hideg időszakban is legyen mivel etetni az állatokat. Az itatás folyamatosan biztosított, hiszen a területen van természetes vízfolyás, forrás, de lajtos kocsikat is használunk. A piac igényeihez igazodva ma már más vérvonalú állatokat tartunk mint kezdetben – magyarázta Bagoly Szabolcs.

Jelenleg 550 anyatehén és annak szaporulata az állatállományuk, a szaporulatot értékesítik. A 24 bikájuk május közepétől november végéig kinn van a csordával, de a téli időszakot istállóban töltik.

A háromhektáros területen lévő telephelyük jól felszerelt. Hat darab, egyenként 120 férőhelyes istálló, két magtár, silótárolók, szénatárolók találhatók rajta, az irodaépületet sármentesített utak kötik össze. Bagoly Szabolcs elmondta, hogy a megfelelő erő- és munkagépekkel (kaszáló, bálázó, rendsodró, szállító) is rendelkeznek.

Ami az értékesítést illeti, legnagyobb felvásárlóik törökök, de sok állat kerül tőlük Olaszországba is. A horvátországi piac az utóbbi időben visszaesett, Magyarországon csak nagyon kevés állatot tudnak eladni. – Ebben nőttem fel, a tanulmányaimat is ilyen irányban folytattam, azt mondhatom, hogy nekem ez a hobbim. Kemény munkát végzünk, az év minden napján helyt kell állnunk, de ott vagyunk, tesszük a dolgunkat a téli mínuszokban és a nyári hőségben is. Nem panaszkodom, szeretem azt, amit csinálok, a munkám megszállottja vagyok – foglalta össze véleményét.

Szinte már biztos, hogy harmadik generációként Szabolcs fiuk is ezt a pályát választja, de hogy mi lesz a nyolcéves Levente döntése, az még a jövő kérdése. Bár a focit is szerető fiú már most érdeklődik a gépek, a mezőgazdaság iránt. Stella lányuk a szécsényi katolikus gimnázium 10. osztályosa, de a mezőgazdasági munka tőle sem esik távol, szereti az állatokat és minden munkát, amit a család végez.