2019.11.07. 06:50
Egy fiú, egy lány, egy kis mese…
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy városka, mely semmiben sem különbözött a világ más kisvároskáitól. Az itt lakók élték a szürke mindennapjaikat: rohantak, dolgoztak, szerettek, veszekedtek, sírtak, nevettek.
Itt élt egy fiú… aki a külvilág felé azt mutatta, hogy ő egy igazi népszerű, menő, trendi srác. Egy fiú, akinek mindenki ismeri a nevét, akinek sokan követik az oldalát, akit mindenki dicsér, aki mindenki haverja, de valójában senki sem az igaz barátja.
A trendi, menő, magabiztos külső máz alatt egy magányos, bizonytalan, szomorú fiú lakozott. Egy fiú, aki a „nagyon ott van”, a „megölsz” a „woooow” dicséretek helyett valami többre, mélyebbre, igazabbra vágyott. Valami őszintébbre, valaki őszintére.
Hisz az ő igazi énje egy kedves, érdekes, játékos, érzékeny, varázslatos személyiség volt.
Egy titokzatos valaki, aki keresi a másik felét. A másik felét, aki látja mindazt a titkot, amely a külső máz alatt lakozik.
Volt egy lány…, aki próbált elrejtőzni a világ elől. Aki a valótlan, rózsaszín csillogás helyett az egyszerű valóságot kereste. Aki a magányba menekült a hamis, mesterkélt, megjátszott világ elől. Aki szinte észrevétlen a világ számára.
Pedig valójában ő is barátságra vágyott. Valakire, akivel megoszthatja gondolatait, érzéseit, mindazt a csillogást, mely a lelkében lakozott.
S a csalafinta sors egyszer csak, mint két kósza falevelet, véletlenül egymás mellé sodorta őket.
De ugye tudjuk, az életben nincsenek véletlenek…?!
