2018.02.15. 19:59
Ma is élnek még betyárok
Az országot járva viszi hírét a betyáréletnek egy héhalmi házaspár. Beszélgetőpartnerünk, Ágh Zsuzsanna és férje szeretné átadni az utókornak az egykori életforma értékeit, a becsületességet, a szeretetet és az erkölcsi normákat a fiataloknak.
– Vidróczki Márton nyomán haladnak...
– Valóban, a Mátrában ő volt a leghíresebb betyár, akinek a neve fennmaradt. Ő juhokkal foglakozott. Rendszerint csak a gazdagoktól rabolt, a szegényeket nem bántotta. Számos mondát lehet hallani életéről, kalandjairól, mulatozásairól és haláláról. Aki szeretne többet megtudni a „zsiványok’’ életéről, annak A betyárok könyvét javaslom, amely kifejezetten ezzel a témával foglalkozik.
– Mi a dolga manapság egy betyárnak?
– Igazi értelemben vett betyár ma már nem él, csak néhány százan vagyunk, akik éltetik a hagyományokat. Ezek az emberek a hétköznapjaikon dolgoznak, hétvégeken pedig összegyűlnek Magyarország valamelyik településén. Falunapokon és rendezvényeken mutatják be a régmúltban élt valódi betyárok életvitelét, eszközeit, fegyvereit és használati tárgyait. Mi magunk ilyenkor betyár- és paraszti ételeket főzünk a különböző vidékekre jellemző hagyományos öltözékben, és azt kínáljuk az érdeklődőknek. Amikor pedig mindezekből összegyűlik egy bizonyos összeg, azt egy-egy nemes cél megvalósítására vagy egy bajba, szorult helyzetbe került társunk megsegítésére fordítjuk.
– Mennyien vannak Nógrád megyében?
– Nehéz megmondani. Nagyon képlékeny a létszám, mert vannak, akik egyúttal íjászok, és olyanok is rendre akadnak, akik felhagynak a „zsivány” tevékenységgel. Szerencsére azonban mindig vannak új csatlakozók. Akadnak olyanok is, akik a mindennapjaikban is tanyán élnek és állattartással foglalkoznak. Valóságos paraszti életstílust folytatnak, és úgy nevelik gyermekeiket is. Van közöttünk csikós, juhász, lovas és talpas betyár. Általában egyébként egyesületekbe tömörülnek egy-egy vidék hagyományéltető betyárjai.
– Hol lehet találkozni mostanság a „zsiványokkal”?
– Ahogy én és férjem, Bodó János, úgy mások is iskolákban, nyári táborokban és rendezvényeken tartanak előadásokat, valamint eszköz-, fegyverzet- és harci bemutatókat. Tanítunk továbbá ostorozást, íjászatot és solymászatra is oktatjuk az érdeklődőket. Disznótorokat, kocsonyafesztiválokat, falunapokat és betyártalálkozókat is szervezünk. A megyében a legnagyobb és legszínvonalasabb ilyen jellegű esemény a béri Palócfesztivál. Ez a rendezvény idén immár harmadik alkalommal, június 2-án az I. Mátraaljai betyártalálkozóval együtt lesz megtartva.
– A betyárok ruházata igen egyedi...
– A melegebb évszakokban bő ujjú fekete, rojtos szövetinget viselnek mellénnyel, valamint bő szárú gatyát széles övvel. Ha hűvösebb van, fekete vagy sötétszürke posztóból készült csizmanadrágban, parasztingben, mellényben, számadókabátban, illetve díszes vagy hímzett cifra szűrben járnak. A parasztcsizma pedig nélkülözhetetlen. Ehhez széles karimájú fekete, kemény posztókalapot hordanak, árvalányhajjal vagy darutollal a szalagjában. A nyakukban háromszög alakú fekete kendőt viselnek, amelyet időnként álarcként is használnak. A fegyverzetüket tekintve jellemzőek a széles övre akasztott és hordott fokosok, a kampós faragott és díszített botok, a karikás ostorok, a tarsoly és a bicskatok bicskával. A nők viselete ennél sokkal tarkább. Minden egyes faluban külön-külön, egyedi szabású és színvilágú szoknyát, kötényt, alsószoknyát, blúzokat, kendőket, mellényeket és ékszereket hordanak.
– Mi ennek az életstílusnak célja?
– Az életstílusunkkal a régmúltban élt egyszerű emberek által kialakított emberi, erkölcsi értékeket, a becsületességet, a bajtársiasságot, a szeretetet, a mások iránti tiszteletet és a segítőkészséget szeretnénk az embereknek és a fiataloknak átadni. Célunk, hogy újra megismertessük és felidézzük az így élt élet gazdagságát és az általa nyert lelki békét. A dolgos életvitellel, a régi paraszti munkálatokkal az önfenntartás bemutatását, valamint a kiszolgáltatottság elkerülését kívánjuk megismertetni. Szeretnénk az elődeink és őseink életfelfogását és értékeiket átadni az utókornak.