Etetett már galambot a városban? Akkor örüljön, hogy nem kapott 150 ezres büntetést

Napjainkban nem csak Salgótarján küzd galambproblémával: a tollasok szinte minden nagyvárosban egyre több gondot okoznak túlzott jelenlétükkel. S mivel a galambok csapatosan és helyhez kötötten élnek, így a legnagyobb bajt a pihenőhelyeiken felhalmozódó ürülékük okozza. Egyéb források szerint a madárpiszok bizonyos körülmények között nemcsak betegségeket terjeszthet, de magas savtartalom­mal is bír: a fát elkorhasztja, a vasbeton szerkezeteket pedig jelentősen elgyengíti.

A házigalambok évezredek óta részesei az emberi kultúrának: részt vettek a két nagy világégésben, szövetséges katonák életét mentették meg azzal, hogy kém­jelentéseket juttattak el a vezérkarnak. A II. világ­háborúban a brit kormány mintegy 250 ezer postagalambot alkalmazott, közülük 32 hadi hírvivő megkapta az állatok számára alapított legmagasabb birodalmi kitüntetést, a Dickin Medalt is. A nehéz távközlési viszonyokkal rendelkező Svájcban a postagalambok 1969-ig hadkötelesek voltak, a hegymászók galambokkal adtak hírt magukról. A francia­országi Lyonban az 1980-as évekig galambok szállították a kórházi vérmintákat. Két évvel ezelőtt Londonban galambokat szereltek fel érzékelőkkel, hogy felhívják a figyelmet a levegő szennyezettségére.

A megszólított belvárosiak többsége egyetértett abban: a galambok nemcsak zajos és koszos, de igen szemtelen jószágok is. A galambinvázió fő oka szerintük az, hogy sokan örömmel etetik a madarakat, ezzel is a közterületekre és a házakhoz szoktatva őket.

Dr. Tajti Anita, a városi önkormányzat hatósági irodavezetője elmondta: már a 2011-ben hatályba lépett – az állatok tartásáról szóló – helyi önkormányzati rendelet tartalmazta, hogy közterületen és a társasházak közös használatú helyiségeiben idegen vagy gazdátlan állat, valamint nem háziasított jószág – például galamb – etetése tilos.

A jelenlegi – 2016 óta érvényes – rendelet szerint aki közterületen megeteti az állatokat, az szabálysértést követ el. A rendelkezés szerint az etetést elkövetők ötvenezer forintig terjedő helyszíni bírsággal, valamint százötvenezer forintig terjedő közigazgatási bírsággal sújthatók.

A kóbor állatok etetését tehát már hét esztendeje tiltja önkormányzati rendelet, bírság kiszabására azonban még nem volt példa.

– Egy galambriasztót a Törekvés Lakásszövetkezet elnökének – Március 15. út 14–24. –, egy másikat pedig a Pécskő út 1–3. szám alatti ingatlan közös képviselőjéhez juttatott el az önkormányzat.

A galambok zsúfoltságát tekintve ugyanis a legproblémásabb részek a Fő tér, a Március 15. út, a Pécskő út, illetve az Erzsébet tér környéke – ismertette az irodavezető.

A galambok nem szoba­tiszták, tehát ürüléküket bárhol elpotyogtatják, legyen szó óvodáról, iskoláról, éttermi teraszról vagy száradó ruhákról egy lakótelep erkélyén. Papp Ferenc, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Nógrád megyei csoportjának elnöke elmondta: a galambpiszok azonban semmivel nem veszélyesebb, mint egy kutya ürüléke. Szabadtéren nem jelent közvetlen veszélyt az emberre.

Hozzátette: a parlagi galambok túlszaporodásáért a városokban alapvetően valóban az emberi nemtörődömség a felelős, de hozzájárul a viszonylag zavartalan fészkelési környezet és a kevés ragadozó jelenléte is. Ilyen körülmények között elég néhány betelepedő példány, s a madarak már pár éven belül tömegesen lephetik el a parkokat, a köztereket és a lakótelepeket.

A városvezetés a társasházak közös képviselőivel folyamatosan tartja a kapcsolatot, ugyanis csak közös erőfeszítéssel kezelhető a bajforrás. Azonban, amíg vannak olyan személyek, akik a tiltás ellenére is bárhol jóllakatják a „szárnyas patkányokat”, addig a galambprobléma orvoslása örökös szélmalomharc lesz.

Kiemelt fotó: Salgótarján, Fő tér, Európa park. A galambok már mindenütt ott vannak, Fotó: Niederland Dávid/N.M.H.