A jó cselekedet

Sajnos nem vettem észre, hogy nincs meg, csak akkor, amikor megérkeztem a munkahelyemre. Nagyon ideges voltam, azonnal hívtam a busztársaságot de – ahogy azt sejtettem – a tárcának teljesen nyoma veszett. Csalódottan könyveltem el, hogy sajnos ez már nem kerül elő.

Gondoltam, drágán kezdem az idei évet, hiszen az összes személyes iratomat pótolni kell majd, ami nem lesz olcsó mulatság. Másnap azonban hihetetlen dolog történt. Amikor a munkahelyről hazaérkeztem a párom már a pénztárcával a kezében várt, amelyben nemcsak az irataim voltak benne, de még a pénz is. Elmesélte, hogy munkatársa éppen aznap ugyanarra a buszra szállt fel és megtalálta a tárcámat, de már nem ért utol. Azt pedig nem tudta, hogy hol dolgozok, így páromnak adta oda. Nagyon örültem, hogy visszakaptam az elveszett holmimat. A legjobban azonban azon lepődtem meg, hogy a pénz is benne volt. Ritka manapság, hogy valaki ennyire segítőkész és jólelkű.

Ezek szerint élnek még jó emberek, akik akár egy aprósággal is jobbá tehetik a másik életét. Bárcsak mindenki így cselekedne, ha megtalál egy elveszett pénztárcát. Azt gondolom, hogy tetteink tesznek azzá minket, akik vagyunk, és úgy kell élni az életünket, hogy a jó dolgokra törekedjünk.