Szerelem, csábítás, drámai bosszúvágy

Lényegében e két fülbemászó dallam őrizte meg és tette ismertté a zeneszerző, George Bizet nevét szerte a világon.

Persze az önbíráskodó tragédiába tor­kolló romantikus szerelmi történet, féltékenységi dráma – amely Prosper Mérimée azonos című regényéből készült – is hozzájárult a Carmen mindenkori sikeréhez.

Mindezek tudatában merész döntésre vállalkozott a Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház tánctagozata, amikor a 19. századi Sevillából napjaink Magyarországára, egy vidéki kisközség zárt közösségébe helyezte át a cselekményt, és a szépséges cigánylány históriáját táncfantázia keretében vitte színre 2016 decemberében. A produkció a minap a József Attila Művelődési Központban, a Zenthe Ferenc Színház Komlóssy Erzsébet-bérletsorozatában is lát­ható volt.

A Vári Bertalan Harangozó Gyula-díjas táncművész koreo­grafálta előadásban a férfifaló Kármen (Dunaveczki Éva) – s nem Carmen – nem Don José tizedest és Escamillo torreádort ugrasztja össze, hanem Józsit (Eller Gusztáv) és a Nagy Trafó nevű buli­bárót (Széchenyi Krisztián), és nem Micaëlától csábítja el kedvesét, hanem Milénától (Hahn Jusztina Sára). A könnyűvérű cemende azonban az aktualizált változatban sem kerülheti el sorsát: Józsi végez vele, mint ahogyan a csempészek, az alkuszok, a csaló szerencsejátékosok morálja sem sokat javult az elmúlt másfél évszázad alatt.

Természetesen az előadásban Bizet fentebb jelzett muzsikája is fel-felcsendül, de a Karaván Família és két szólista, Babindák István (fúvós hangszerek) és Pálházi Bence (hegedű) élő zenéje uralja a hangulatot. És mindenekelőtt persze a sodró lendületű, magával ragadó végtelen táncfolyam, amelynek minden szereplője joggal érdemelte ki a közönség tetszését, vastapsát.

Az összhatást nagymértékben erősítik Bozóki Mari értelemszerűen nagyon színes jelmezei és jelzett díszletei.