Reneszánszát éli a rimóci népviselet

Déska Bertalanné valamennyi korosztály hétköznapi és ünnepi viseletét összegyűjtötte, hogy azokat megvarrja, formába öntse és megörökítse az utókor számára. Valamikor az 1980-as években kezdett érdeklődni a ruhatervezés iránt, majd a varrás mellett elsajátította a hímzéshez, a rojtozáshoz és a gyöngyfűzéshez szükséges ismereteket is. Mindig is azon emberek közé tartozott, akik fáradhatatlanul gyűjtik a nagyszülők viseletét, hagyatékát.

Az elkészített anyagait annak idején sikerrel zsűriztette, a munkaadói pedig hamar felismerték tehetségét és látták akaraterejét. 1990-ben Budapestre, a Magyar Népművészeti Intézetbe küldték tanulni. Sikeres vizsgát tett és megkapta a népi iparművész címet. Az erről tanúskodó igazolványát 1991. december 18-án állították ki.

Az elmúlt években számos helyen, kiállításokon láthatták munkáit az érdeklődők, Békéscsabától kezdve egészen Sopronig. Tudását a fiataloknak is átadta: öt éven át vezetett szakkört a helyi általános iskolában. Tanítványai munkái ott voltak 2014-ben Salgótarjánban, a művészeti fesztiválon is.

– Napjainkban reneszánszát éli a népviselet. A faluban egyre többen mondják ki a boldogító igent a hagyományos öltözetben – mondta Déska Bertalanné. Hozzátette: az ország különböző részeiről keresik fel azért, hogy készítsen rimóci népviseletet az esküvőjükre.

Margit néni nem tagja a Palócföldi Népi Iparművészek Egyesületének, de a társaság a nyáron meghívta őt az augusztus 20-i, budai mesterségek ünnepére, ahol Takács Bernadett néptáncost öltöztette palóc népviseletbe.

– Öröm és boldogság nekem ez a munka. Tudom, hogy mindaz, amit elkészítek a jelenen keresztül a holnapnak szól, a tegnapról – fejtette ki Déska Bertalanné. Hozzátette: boldog, amikor a megrendelő örömmel távozik tőle, ahogy akkor is, ha a kiállításon elismerően nyilatkoznak a munkájáról.

Pedig Margit néninek nem volt könnyű az élete. Az egyik fia betegen született, mozgáskorlátozott volt, állandó felügyeletre szorult. 2012 januárjában, 39 éves korában hunyt el. Neki és a férjének egy pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy a fiukat intézetbe adják. Párját, akivel boldog házasságban élt, 2012 áprilisában veszítette el.

– Nem volt könnyű az életem, de sohasem panaszkodtam, nem szidtam a Jóistent. A megpróbáltatások erőt adtak az élethez. Hálával tartozom az Úrnak, hogy megajándékozott a tehetségemmel – mondta Déska Bertalanné. Hozzátette: a másik fia boldog házasságban él. A hatéves unokájának köszönhetően ő is boldog ember.

Valóságos aranybánya 

Rimócot a viseletkészítés és kifinomult öltözködési ízlés napjainkban is tapasztalható aranybányájaként lehet említeni. Kiváló példái ennek a községben szép számmal fellelhető, viseletdarabok elkészítésében jeleskedő idősebb és fiatalabb asszonyok, lányok, valamint azok a hatalmas mennyiségű, változatos paraszti öltözetdarabok, amelyek egyházi és világi ünnepek során előkerülnek a fiókos kasznyikból, szekrényekből, kamrákból. A település viselete számos kisebb-nagyobb változáson ment keresztül az elmúlt közel kétszáz esztendőben. Az öltözködési szabályokat azonban egy olyan esztétikai norma fogja össze, amely az idő múlásával vajmi keveset változott és még most is elevenen él. A nők viseletének fő jellemzője a sok, rövid szoknya, a sötét alapszínű kötény, a derékkötő szalag, a csizma, a nyakravaló kendő és a buggyos ujjú ingváll. A férfiaknál a csizma, a csizmanadrág, a szakácska a derékkötő szalaggal, a fekete posztó lajbi mely pásztorbot formában felvarrt pitykékkel és piros nyargalásos hímzéssel díszített, a hímzett elejű paraszting és a magas fekete posztó kalap dominált.