Megszorongatta az éllovast a Salgótarjáni KSE

Ahogy a besztercekk.hu oldalon Horváth Péter tudósításában olvashatjuk, a mérkőzés jelentős részében partiban tudott lenni ellenfelével az SKSE.

Bravúros budafoki sikerüket követően egy újabb komoly erőpróba, a csoport tabelláját hibátlan mérleggel vezető, s eddig valamennyi szembejövő ellenlábasát alaposan „eldöngető” PVSK elleni idegenbeli fellépés várt az SKSE csapatára, akik, ígéretükhöz híven, egyáltalán nem feltartott kezekkel futottak ki péntek kora este a pécsi parkettre. Habár a pontgyártást a vendéglátók fürge szerb irányítója, a könnyed ziccert, majd két büntetőt értékesítő Micsovics nyitotta, Cserényi Martin és Lajsz találataival hamar riválisa nyomába eredt Dániel Péter alakulata. Kisvártatva már 4–6, a nyitó felvonás derekán pedig, a Horti-Németh duó és Váits gólváltásai után, 10–10 állt az eredményjelző táblán, s bár a negyed második felében, néhány könnyelmű labdaeladást kihasználva, állandósítani tudta vezetését, Szrecsko Szekulovics legénysége a folytatásban sem igen találta a fogást nagy akarással, szívósan küzdő riválisán. 

Hargitaiék a rövid pihenő után is keményen, határozottan védekeztek, a túlsó térfélen pedig helyenként kimondottan szép, ötletes támadásokat vezettek, s kosárra rendszerint kosárral feleltek. A hazaiaknál ekkortájt leginkább Mokánszki jeleskedett, míg vendégrészről Lajsz, Monye Martin és Vas-Teplán is szép megoldásokkal jelentkezett. Noha a félidő hajrájába az addigiakhoz képest komolynak mondható, kilencpontos pécsi vezetéssel fordult a két csapat, az utolsó percek abszolút a mieink szája íze szerint alakultak: 39–30 után egy főként Kalassai és Lajsz találatai által fűtött 11–4-es SKSE-futás következett, ami a nagyszünetre gyakorlatilag egál meccset eredményezett (43–41).

A harmadik felvonás első kosara az ügyesen játszó Cserényi Martiné volt, s együttesünknek, Karanfilovszki és Vas-Teplán hárompontosaival, illetve Hargitai duplájával, egészen a játékrész közepéig különösebb gond nélkül sikerült tartania a „Vasút” által diktált tempót. Csakhogy 54–51 után a pécsiek látványosan fokozták erőfeszítéseiket, s egykettőre állva hagyták megtorpanó ellenfelüket. Ebben, valljuk meg, a játékvezetői gárda is a vendéglátók segítségére volt, a sípmesterek ugyanis ekkortájt igencsak másképpen ítéltek meg egyik, illetve másik oldalon egy-egy hasonló szituációt. Persze önbecsapás lenne kizárólag a „hazai fújásnak” tulajdonítani a különbség ugrásszerű növekedését, a mieink ugyanis rengeteg (a harmadik periódusban szám szerint kilenc) labdaeladásukkal saját dolgukat is alaposan megnehezítették - a felállt védelem elleni tusakodás helyett ekkortájt többnyire laza ziccergólokat szerző rivális életét pedig értelemszerűen lényegesen megkönnyítették. Az utolsó rövid pihenőhöz közeledve, 66–51-nél, mindenesetre a Dániel-csapat még egyszer megrázta magát, s a kisszünetet egy Hargitai és Váits kosaraira alapozott 8–2-es etappal keretbe foglalva, a záró tíz perc kezdetére újból tíz pont alá szorította hátrányát. A jóval bővebb rotációs lehetőségeikből eredő erőfölényüket a találkozó ezen szakaszában egyre nagyobb sikerrel érvényre juttató házigazdákat azonban mindez már egyáltalán nem feszélyezte: a remekül kosárlabdázó Antóni-Mokánszki páros egy 15–3-as válaszcsapást vezényelt le, ami a mérkőzés sorsát immár végérvényesen eldöntötte (83–63). Dicséretükre legyen mondva, a mieink reménytelen helyzetük dacára a maradék időben is változatlan elánnal hajtottak, aminek eredményeként a lefújásra néhány pontot még ledolgoztak. Összességében bár a listavezető veretlensége nem forgott komoly veszélyben, kijelenthető, hogy Lajszék a találkozó a találkozó nagyobb részében abszolút egyenrangú partnerei voltak a bajnokság első számú esélyesének.
NB I/B, Piros-csoport, 6. forduló:
Pécsi VSK-Veolia – Salgótarjáni KSE 86–71 (21–15, 22–26, 25–17, 18–13)
Pécs, Szamosi Nándor Sportcsarnok, 300 néző, vezette: Kovács N., Borgula, Utasi. Pécsi VSK-Veolia: Micsovics 17, Németh A. 5/3, Frank 3/3, Bíró O. 14, Horti 3/3. Csere: Mokánszki 19/3, Antóni 19/9, Molnár M., Halász Á. 2, Harka 2, Plézer 2, Ravasz. Edző: Szrecsko Szekulovics. Salgótarjáni KSE: Karanfilovszki 3/3, Cserényi Martin 4, Vas-Teplán 7/3, Hargitai 17/3, Lajsz 18/3. Csere: Ormai, Kalassai 9/6, Váits 11, Monye M. 2, Monye J. Edző: Dániel Péter.
 

Szrecsko Szekulovics: – Nagyon jól játszottak ma este a salgótarjániak, gratulálok nekik! A mérkőzés elején nem találtuk a megfelelő ritmust, nem voltam egyáltalán elégedett az első játékrésszel. Mindenki azt gondolta, hogy egyszerűbb lesz, de az ellenfél megmutatta, hogy mire képes, ha nem figyelünk. Végül lett közte tizenöt pont, nem lehet mindig negyvennel nyerni. Megyünk tovább, ezt a leckét ma megtanultuk, gratulálok a csapatomnak!

Dániel Péter: – Nagyon jól kezdtük a mérkőzést, a támadásainknak nagyon jó ritmusa volt és a védekezésben is feszesek voltunk. Úgy láttam, ez nem is ízlett annyira a PVSK eddigi dübörgő támadójátékának. A második félidőre nem jöttünk ki annyira élesen, mint az elsőben. A PVSK 10-12 pontot hamar közé tett, s bár innen még párszor visszajöttünk, az utolsó negyedre olyan különbség alakult ki, amit már nem tudtuk ledolgozni. Büszke voltam a csapat tartásásra, itt az ideje, hogy megszerezzük az első hazai győzelmünket!