Kilencven éve született a salgótarjáni gátfutó, Botár Attila

Botár Attila 1931. november 18-án született Salgótarjánban. Hat testvére közül több is akadt, akinek szintén köze volt később a sporthoz. Dr. Botár Zoltán az MTK, majd a magyar labdarúgó-válogatott orvosaként, egyetemi docensként vált ismertté. Bo­tár Margit az SSE kiváló diszkoszvetője volt, de Aranka és Lili is atletizált.

Attilát 12 évesen bátyja, Zoltán vitte ki először a Sese-pályára, ahol rögtön meg is nyerte a 400 méteres alkalmi versenyt. Fejlődése innentől töretlen volt, Tompay Olivér kezei alatt több szakággal is megismerkedett. 1950-ben aztán berobbant a köztudatba, miután Győrben 15,6 másodperccel, új országos ifjúsági csúccsal (35 évig volt felnőtt megyei csúcs) nyerte meg a 110 méteres gátfutást. A kiváló eredmény rögtön válogatott meghívót ért, a címeres mezt először egy csehszlovák–lengyel–magyar hármas viadalon húzhatta magára. Ezt újabb válogatottságok követték, 1950 és 1960 között összesen 23-szor képviselte a magyar színeket, a magyar csapat alapemberévé vált. A többi tehetséges vidéki fiatalhoz hasonlóan ő is hamarosan a fővárosba igazolt, és a Bástya, majd a Vörös Lobogó után a Dózsa atlétája lett. Az újpestieknek 9 bajnoki címet szerzett, ötször 200 méteres gátfutásban, négyszer 400 méteres gátfutásban.

1956. augusztus 20-án megdöntötte a 400 méteres gátfutás országos csúcsát, az 52,3 másodperc azonban csupán két hónapig volt a legjobb magyar eredmény. Szerepelt a főiskolás világbajnokságon is, ahol bronzérmet szerzett. Síkfutásban és ugrásokban is jeleskedett.

Attila azáltal, hogy dózsássá vált, először sporttiszt lett, majd 1963-ban elvégezte a tűzoltótiszti iskolát és tűzoltó századosként vonult nyugdíjba, 1979-ben. Az atlétika mellett a focit is szerette, játszott a Tűzoltó Dózsa csapatában, és részt vett a tűzoltóversenyeken is.

Ahogy Szokács László A királynő nógrádi hódolói című könyvében olvashatjuk, családszerető, víg kedélyű ember volt, aki szerette a tréfát és a kertészkedést is. 1967. április elsején feleségül vette az MTK kézilabdázóját, Kiss Elvírát, aki nagypályán bajnoki címet szerzett. Négy gyermekük született.

Egyik válogatottbeli edzője, Keresztúri Géza így emlékezett vissza rá: – Szorgalmas, becsületes ember volt. Lehetett terhelni, soha nem panaszkodott fáradtságra, mindig megcsinálta, amit írtam neki. Nagyon jó típusú atléta volt, szeretett versenyezni. Szívesen indult, mert a győzelmek feldobják az embert, és ő elég sokszor nyert. Botár Attila hosszú betegség után, 1997. július 18-án hunyt el, Budapesten. Pestszentlőrincen helyezték örök nyugalomra, július 30-án.