Elhunyt a Balassagyarmatról elszármazott lokálpatrióták egyik vezéralakja, Nagy Angela

A szomorú hírt Nagy László, a Balassagyarmatért Baráti Kör honlapjának szerkesztője közölte a közvéleménnyel. Az emlékező írásban kitért Nagy Angela emberi és szakmai pályafutására, az Ipoly-parti városban töltött diákévekre, a Szántó Kovács János  Gimnáziumra, ahol korán kitűnt rajzkészségével, képzőművészeti tehetségével, amit hamar felfedezett és fejlesztett szeretett tanára, Farkas András.

Nagy Angela később a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karán szerzett diplomát, amit 1972-ben előbb gazdasági szakmérnöki, majd 2001-ben színdinamikai és színes környezettervezési szakmérnöki oklevéllel egészített ki. 
A szakmai munkaterületén végzett magas színvonalú oktatói, előadói és publikációs tevékenységén túlmenően szülőföldjére, Balassagyarmatra is kiemelt figyelmet fordított, így bekapcsolódott a városból elszármazott lokálpatrióták szerveződésébe. A Balassagyarmatért Baráti Kör honlapjának létrehozása óta rendszeresen jelentkezett írásaival, visszatekintő, múltidéző cikkeivel, amiket nagyon komoly alapossággal állított össze. 

Különösen kiemelkedő volt ezek közül a Farkas András születésének századik évfordulója alkalmából 2020-ban, az egykori tanítványok visszaemlékezéseiből, alkotásaiból készített Tisztelet a mesternek című virtuális tárlat létrehozása. Ennek a közösségerősítő tevékenységnek jutalmaként Nagy Angéla közvetlen munkatársai, Nagy László és Deák Ottó társaságában a Balassagyarmatért Baráti Kör tagjaként 2013-ban átvehette a Pro Urbe-díjat. 
Képzőművészeti munkásságából kiemelkedik a balassagyarmati nyári tárlaton 2015-ben kapott elismerése: az Ecce homo című művéért, ami a Honti utcai katolikus templomot ábrázolja, aranydiplomát nyert el.

Nagy Angelával e sorok írója az elmúlt évtizedek során számos alkalommal találkozott. Szinte ki sem lehetett venni a kezéből a fényképezőgépet, mindent megörökített, amit a legfontosabb balassagyarmati eseményeken látott-tapasztalt, lett légyen szó a januári Madách-ünnepségről, a Civitas Fortissima ünnepéhez kötődő rendezvényekről, emléktábla-avatásokról, könyvbemutatókról, a Helytörténeti Gyűjteménybe szervezett tudományos előadásokról, egyéb megemlékezésekről. Egy alkalommal, a Balassi Bálint Gimnázium környékén megállva, hosszabban, talán egy órán keresztül is elbeszélgettünk. A terefere alatt apró mozaikképekben elénk tárult a város múltja, kisugárzása a jelenre, a közös ismeretségek közege, mindaz, ami mindkettőnket a szülőföldhöz fűz. Ámultam mindazon a lelkesedésen, elhivatottságon, végtelen szereteten, ami a távolba szakadva is visszahúzza oda, ahol bölcsőjét ringatták, ahol felcseperedett, és amitől haláláig nem szakadt el. Sok ilyen emberre van szüksége ennek a huszonegyedik századi, réveteg közömbösségbe forduló világnak, mint Nagy Angela!