Bemutatta munkásságának újabb tanújelét a nógrádi tollforgató

Az utóbbi kategóriába tartozik a Sóshartyánban élő, de a városhoz ezernyi szállal kötődő Handó Péter is. A semmiből egyszer címmel kiadott művének bemutatóját a Balassi Bálint Könyvtárban tartották a közelmúltban.

Handó Péterről szólva aligha kerülhető el a kései reneszánsz ember, illetve a modern kori polihisztor megnevezés, tekintve, hogy a tollforgatás nála életforma. Már hosszú évek óta jelentet meg egyrészt irodalmi prózai szövegeket, továbbá többek között megírta Az ember tragédiáját továbbgondoló Szin-téziseket, vagy a Lezáratlan szavak tanulmányait és a falusi romák helyzetét elemző Alvó konfliktusok mezején című, antropológus végzettségét is kamatoztató kötetet, de meglehetősen egyedi hangvételű és megjelenésű versek is születnek általa. Ez utóbbi például a Jelen a felejthető képek között című kötet papírra vetésével is bizonyítható.

Meglepő viszont a képzőművészet különböző ágazatai területén kifejtett rendszeres és sikeres tevékenysége. Képes továbbá saját könyveinek nyomdai előkészítésére is, sőt, fáradhatatlan az általa fontosnak tartott események különböző technikai eszközök általi dokumentálásában is. S a személyiségéhez, figyelemre és elismerésre érdemes munkásságához szorosan hozzátartozik az a művelődésszervező munka is, amelyet az 1989-90-ben létrejött Balassi Bálint Asztaltársaság egyik alapító tagjaként és ezen szervezeten belül főként a Pál József Alkotókör tagjainak mozgósítása terén, érdekében végez. A semmiből egyszer az irodalomról elmélkedő kötete a második a meglehetősen nem mindennapi, de találó megnevezésű H(al)andó Könyvek-sorozatnak, amely a játékot egyszer című verses nyitány után következett és további folytatást ígér. A folytonosságot, az időtlenséget az egyszer szó is jelzi.

Mindkét kiadvány címlapját a szerző saját, színfogó kendős rajzainak felhasználásával készült alkotása teszi még értékesebbé és értelemszerűen még érdekesebbé. Egyebek között erre a jellemzőre is rámutatott Kupcsulik Ágnes asztaltársasági kolléga és költőtárs, aki a tervezett moderátor Brunda Gusztáv kényszerű távollétében vállalta a beszélgetőpartner szerepét, és ő is hangsúlyozta Handó Péter munkásságának sokrétűségét, specialitásait. A semmiből egyszer – mint a szerző maga is utalt rá – valamiféle szimbólumokkal, jelképekkel teli filozofikus megközelítése, meglehetősen elvont elemzése az irodalomnak. Az igazság odaát van – vetődik fel a szállóige-szerű megállapítás, de rögtön jön rá egy alaposan elgondolkodtató kérdés is: Akkor mi van ideát, ahol az irodalmat művelik, csinálják, kreálják?

Handó Péter szerint ha művelik, akkor bizonyosan van valami magasabb cél, eszme, hagyomány, ami nemesebbé kívánja tenni a művet, fölé akar emelkedni a jelennek, és föl akarja emelni a befogadóját, műveltséget közvetít, sugároz, plántál… Ha csinálják, akkor a szakmai kritériumoknak megfelelő teljesítmény fontos, annak bizonyítása, hogy a tollforgató mindent tud az elfogadható minőségben történő szövegszövéshez, és ez esetben a struktúra fontosabb, mint a tartalom. Ha kreálják, akkor valószínűleg kreatúra jön létre, ami csak addig él és hat, míg külső erők működtetik. S ezen kritériumok figyelembevételével már megfogalmazhatók az igazi alapkérdések: vajon ezek közül melyik alkalmas az igazság közvetítésére? És milyen igazság közvetítésére? Kitől? Kinek? Ki felé? 

Zsibói Gergely gimnáziumi tanár, ugyancsak asztaltársasági tag, ezen könyv esetében is vállalta a szerkesztői szerepet, és a bemutatón ugyancsak felidézett néhányat e folyamat – a szerzővel folytatott szakmai eszmecserék – dilemmáiból. Mindent összevetve, „A semmiből egyszer” egy újabb bizonyítéka Handó Péter kivételes talentumának, s ahogyan az előző, a játékot egyszer című verseskötet hátlapján megfogalmazta: nem akar többet mondani önmaga keresésénél. Belső útjai szavakban való bejárását dokumentálja, így, úgy, amúgy – játszva. De komolyan…