Világvándorok

Mindig szeretek útleírásokat olvasni, és ilyenkor a képzeletem szerteszét terjeng. Amikor néhai barátom, Sztranyovszky Béla indiai élményeit tartalmazó könyvét lapozgattam, én is ott éreztem magam Dardzsilingben, amint a hotelszoba ablakán kitekintve elém tárul a Kancsendzönga nyolcezer méter fölé tornyosuló hófedte csúcsa, és ott tolongtam Delhi bazárjának hamisítatlan forgatagában.

Mostanában anyai nagyapám hagyatékából származó könyvsorozat példányait emelem le a polcról. Jiri Hanzelka és Miroslav Zikmund, a két cseh világvándor a múlt század negyvenes és ötvenes éveinek fordulóján egy farmotoros Tatra autóval barangolta be a földkerekséget, szelték át a Núbiai- sivatag homokrengetegét, a Nairobi környéki kenyai szavannákat, és hajóztak át Fokvárosból Buenos Airesbe, hogy a Kordillerák hágóin keresztül a Csendes-óceán partjára jussanak. 

Ami kivételes reklám volt északi szomszédaink komoly hírnévnek örvendő járműiparának, hiszen a derék Tatra nem süppedt el a sárban, kikecmergett bármilyen kalamajkából. Én ezek közül kiváltképp a dél-amerikai kalandokat kedvelem, a cavallerók világát, ahol a tangót úgy ropják, mint mi a csárdást. És mindezt nagyszerű, könnyed stílusban adták elő, az olvasó egyre érdeklődőbben mélyül el a számára ismeretlen közeg mindennapjaiban.

Nem tudom, mikor végzek majd a hétkötetes sorozat elolvasásával, de rendkívüli kihívásnak tekintem, hogy végigjárjam a cseh párossal a kontinensek zegzugait.