Családja jóvoltából talált haza Chiléből a tarjáni festőművész különleges alkotása

A bensőséges hangulatú rendezvényen megjelent Camilo Eduardo Sanhueza Bezanilla, a Chilei Köztársaság magyarországi nagykövete, valamint Sebastián Aquilera első titkár és Bodó Sarolta a nagykövet asszisztense. Az ajándékozó családot a művész unokája, Esteban Vuchetich de Cheney képviselte feleségével és fiával együtt. A várost megtisztelő rangos vendégeket Fekete Zsolt polgármester köszöntötte. 

Kiemelte: a város számára rendkívül megtisztelő, hogy a Cseney házaspár egyik féltett kincsét a helyi múzeumra bízta, s e gesztussal az intézmény gyűjteményének gyarapítása mellett a nagyszülőknek is emléket kívántak állítani, minthogy a képen a festőművész a feleségét örökítette meg. 

– A vendégek gesztusa régebbi korok mecénási tevékenységére emlékeztetnek. Világszerte sok közgyűjtemény története kezdődött, folytatódott hasonló felajánlásokkal – mondta a városvezető, s arra is kitért, hogy a jelen ünnepségnek az előzménye a 2022-es évhez kapcsolódik, minthogy Cseney László unokája akkor kérte a Chilei Köztársaság Magyarországi Nagykövetségét, hogy vegyék fel a kapcsolatot a Dornyay múzeummal. S mivel Salgótarján várossá nyilvánításnak éppen tavaly volt a 100. évfordulója, e felajánlás akár centenáriumi ajándéknak is tekinthető. Az pedig egy különleges egybeesés, hogy a művész 1905-ös születésnapja éppen úgy január 27-ére esett, mint a városé tizenhét évvel később. Az 1983-ban elhunyt alkotó elismert művész volt Chilében, amit számos díja is bizonyított. Fekete Zsolt megköszönte a nagylelkű adományt, amely révén a művész visszatért gyökereihez. 

A következő hozzászóló Camilo Eduardo Sanhueza Bezanille volt. A nagykövet elmondta, hogy Chile és Magyarország kapcsolata az Osztrák–Magyar Monarchia időszakáig nyúlik vissza, a bilaterális együttműködés 1925-ben jött létre. Ennek is közeleg a centenáriuma. A két ország viszonya sokrétű, az egyik legfontosabb terület éppen a kultúra. 

A diplomata kitért arra is, hogy a magyarok több hullámban érkeztek Dél-Amerikába, jelesül az ő országukba is. Ezt a témát egy chilei egyetemista tanulmányi versenyen díjazott dolgozatában fel is dolgozta. A témavezető professzor asszony a kapcsolatokról egy könyvet is megjelentet, már készül a fordítás. Az anyaggyűjtés, szerkesztés során találtak rá a Cheney családra. A nagykövet mondandójából az is kiderült, hogy ő maga is műgyűjtő, rendelkezik is Cheney-művel. Örül, hogy meghívást kapott Salgótarjánba, számára az itt töltött idő teli van pozitív érzelmekkel. 

Esteban Vuchetich de Cheney, a művész unokája magyar nyelven mondta el, hogy tizenháromezer kilométert utaztak, hogy részt vehessenek ezen az eseményen. Röviden felidézte, hogy családjuk a Temesvár melletti Cseney városából származik. Dédapja Salgótarjánban volt villamosmérnök, neki is ez a végzettsége. 

A művész – akinek a nagybányai festőiskolából kerültek ki tanárai, például Thorma János és Réti István – Rózsa nagymamával érkezett Chilébe nászútra, azzal a céllal, hogy megfessék az Andokot és a Csendes-óceánt. A család a chilei és magyar kultúrában nőtt fel. A nagyapa könnyes szemmel mondogatta, hogy magyar, Salgótarjánban született, amely mindig is magyar volt. A felszólalásból az is kiderült, hogy az édesapja, György és a művész három unokájával és hat dédunokájával a magyar kormány jóvoltából felvehette a magyar állampolgárságot is. Isten éltesse a magyarokat és a chileiket! – mondta beszéde végén.