Bizonytalanná vált a Palócföld sorsa, jövője

A megszokott gyakorlattól való eltérésnek voltak, vannak személyi és gazdasági okai. Az történt, hogy dr. Gréczi-Zsoldos Enikő, a Miskolci Egyetem docense – aki hét éven át magas színvonalon végezte főszerkesztői munkáját, e tájhaza kulturális értékeinek felfedezését és az országos vérkeringésbe való bekapcsolását – jócskán megnövekedett oktatói, tanszéki, nyelvészeti teendői, hivatalos bel- és külföldi utazásai miatt kénytelen volt lemondani a Palócföld élén viselt tisztségéről. A helyzetet nehezítette illetve nehezíti a megjelenéshez nélkülözhetetlen támogatási források beszűkülése. 

Nem csoda, hogy bizonytalanná vált a lap sorsa, jövője. S e nem kívánatos helyzet éppen abban az esztendőben következett be, amikor nemcsak Petőfi Sándor, de Madách Imre születésének 200. évfordulója is van. S az utóbbi költő, író, a világirodalmi rangú dráma, Az ember tragédiája szerzője ráadásul nógrádi gyökerű, minthogy Alsósztregován jött a világra, ott is nyugszik, s évekig élt, dolgozott, alkotott Csesztvén és Balassagyarmaton is. 

E tények ismeretében – mentsük ami menthető alapon – döntött úgy a Veszprém melletti Nemesvámoson élő, Salgótarjánból elszármazott dr. Praznovszky Mihály irodalomtörténész, jeles Madách-kutató – aki az előző évtizedekben kétszer is, 1986 és ’87-ben valamint 2001-től 2007-ig – 1 volt a Palócföld főszerkesztője – hogy úgymond vendégszerkesztőként összeállít egy Madách-emlékszámot és lépéseket tesz a Petőfire való méltó emlékezés érdekében is. Nos, az 1-2-es jelzetű, tehát dupla terjedelmű Madách-szám a közelmúltban, az ünnepi könyvhéten meg is jelent.

E rendhagyó, mintegy 160 oldalas kiadásnak több mint félszáz szerzője van, főszereplője azonban csak egy: Madách Imre, akire változatos műfaji keretek között, sokféle megközelítésben emlékeznek a tiszteletadók. A kezdet cím alatt Madách 1842-ben kelt Művészeti értekezésének egy részlete illetve a a mindössze két elemit végzett zseniális salgótarjáni festőművész és költő, Balázs János Töredékek című verse olvasható. 

Az esszék rovatot Korzenszky Richárd bencés szerzetes Hagyjuk, hogy hasson, Szigethy Gábor irodalom- és színháztörténész Madách Imre álmai és Németh István Péter költő, irodalomtörténész A nehézkedés apoteózisa című opusza tölti ki. A művek cím két írást tartalmaz: Tőzsér Árpád Kossuth-díjas szlovákiai magyar költő Madách úgymond Hegel-komplexusáról, Sirató Ildikó színház- és irodalomtörténész a Mózes készülő kritikai kiadásáról értekezik. Egy fejezet Madáchcsal kapcsolatos verseket közöl Géczi János, Báger Gusztáv, Oláh András és Tóbiás Krisztián tollából. Az arcok és emlékek rovat zömében – Kerényi Ferenc esetében régebben, Andor Csaba és Kozma Dezsőt személyében a közelmúltban – eltávozott Madách-szakértők munkásságának jelentőségét idézi meg.

Az emlékszám nagyon fontos fejezete – Az asszony – Madách Imre életében nagy szerepet betöltött két nőalakot – a kemény édesanyát, Majthényi Annát és a hűtlenséggel, rossz asszony minősítéssel egyoldalúan megvádolt feleséget, Fráter Erzsébetet jeleníti meg. Praznovszky Mihály tanulmánya éppúgy segít az igazság kiderítésében, mint Patakiné Kerner Edit előadóművész, színész írása elhunyt férje e témakörben írott drámáinak – amelyekben nem mellesleg a nagyasszonyt jelenítette meg – bemutatásával, elemzésével. A film és színház és muzsika című rovat eleve ráutal témáira. Egy újabb Versek című rész Madách ihlette költeményeket tesz közzé. A kultuszjelenségekkel foglalkozó fejezetet Baranyi Ferenc Ajkáról vérként buggyan című, a salgótarjáni Madách gimnázium diákjaihoz írott versével kezdődik és Shah Gabriella révén a nógrádi Madách-szobrok számba vételével fejeződik be.

Ugyancsak figyelemre érdemes a lap utolsó fejezete, amely Felvidéken Madách 200 címmel veszi számba a bicentenárium jegyében a határon túl történteket. Kuriózum egy szlovák műfordítóval, Jitka Roznovával készült interjú, amelyben Ádám és a Tudós párbeszéde szlovákul is olvasható. A felhívó jellegű borítóra Bojtor Károly Madácha és Hegyeshalmi László Madách emlékezete 1-2 című alkotása került színesben. S ugyancsak színes a belső reprodukciók legtöbbje.