Extra élményeket keresünk

Néhány nappal ezelőtt részt vettem egy festőművész kiállításán, akinek az alkotásai sokkal jobban lenyűgöztek, mint vártam. Korábban rengeteg festményt még csak szépnek sem találtam, mert első ránézésre nem éreztem a művész profizmusát. Ám a gyönyörű és realisztikus kivitelezés sem vezetett egyből a szívemhez. 

Most viszont a kiállított mesteri, valósághű munkákba egy kis szürrealizmus is vegyült, ami elvarázsolt. A könyvekben is ezt az extra élményt keresem, de úgy tapasztaltam, hogy a legtöbb alkotó túlzásba esik manapság. Legyen szó bármilyen művészeti ágról, úgy érzem, hogy a szürrealizmus lehet a különleges fűszer, amivel érdemes mértéket tartani. Rájöttem, hogy eddig azért nem értékeltem igazán a festményeket, mert távol álltak tőlem azok témái. 

Mára már megértettem, hogy valójában a festészet nem csak arról szól, hogyan bánik a művész az ecsettel és a színekkel. Szerencsére az írásnak nincs ilyen pluszfeltétele, s gyanítom, hogy a nagy írók remek festők is lehettek volna, ha másfajta tehetséggel is rendelkeznek. 

Kicsit irigylem a jó kézügyességgel megáldott embereket, és sokszor kívántam már, hogy én is közéjük tartozhassak. Dacára annak, hogy sosem volt gondom az iskolában a rajzórákon, azóta egyszer sem ragadtam ceruzát vagy ecsetet, amikor ötletem támadt. A nagyobbik lányomat lázadó tinédzserként már nem érdekli az alkotás, ezért csak egyetlen versenyen indult eddig, ahol első lett. Ki tudja, mit hoz még a jövő...