Beírta nevét a salgótarjáni színháztörténetbe a kilencvenéves fotós

Néhány budapesti év után telepedett le Nógrádban, ahol első lakhelye Nagybátony volt, majd onnan került a megyeszékhelyre. Üzemgazdászként dolgozott a Volánnál, ahol alkalmanként már kellett hasznosítania fotós ismereteit, amelyet gyermekkorától kezdve igyekezett elsajátítani, sőt a későbbiekben megszerezte a fényképész-szakmunkásbizonyítványt is. Életpályáján a legtöbb időt – nem kevesebb mint harminckét esztendőt – a megyei kórházban töltötte fotósként, s ebbéli minőségében folyamatosan kapcsolódott be a város kulturális közéletébe is. Több helyütt is tanította, oktatta a fiatalokat, a fotózás iránt érdeklődő utánpótlást. A Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület munkájában évtizedek óta mintegy törzstagként vesz részt, szinte valamennyi csoportos kiállítás részese volt, de gyakran rendezett, rendeztek számára egyéni tárlatokat is. Nem véletlenül kapta meg az elsők között a fotóklubtól az életműdíjat. 

Mindig szeretett portréfotókat készíteni, egyáltalán embereket fényképezni. Bizonyára e hajlamának is szerepe volt abban, hogy érdeklődése fokozatosan koncentrálódott a színházi előadások megörökítésére. P. Tóth László 1984 óta számít színházi fotósnak. Az első produkció, amelyet ő fényképezett John Murrel, illetve George Wilson A languszta sikolya című darabja volt, a Nemzeti Színház prezentálásban, olyan kiemelkedő színművészekkel, mint Psota Irén és Sinkovits Imre.  S innentől kezdve már nem volt megállás: azóta rendszeresen ott ül az első sorban, s idejekorán engedélyt kér – és rendre kap is – a fotózáshoz. 

A Zenthe színház esetében ezen aktivitása immár a főpróbákra tevődött át. Több mint 30 évvel ezelőtt, 1991. november 16-án, G. B. Shaw nyomában címmel jelent meg az akkor éppen Új Nógrádnak nevezett megyei napilapban egy cikk, amelyet P. Tóth László fotója illusztrált. A képen Bálint András és Kerekes Éva volt látható a Radnóti Színház Pygmalion című előadásában. 

Számos fotóját ajándékozta el - P. Tóth László számos kiállításának volt témája a színház, és megszámlálhatatlan fotóját ajándékozta kulturális intézményeknek. Mindezzel és a megyei napilapban megjelent képei révén eleve beírta nevét a város és részben a megye színháztörténetébe. Két kiadvány azonban különösen segített ebben a folyamatban. A Zsinórpadlás nélkül – Felvonások Salgótarján színházi életéből című könyv fotóit is ő készítette. A közelmúltban a városcentenárium és a Zenthe színház 10. évfordulójára jelent meg a Színház született – A Fotó: Vadgalambtól Az Énekesmadárig című reprezentatív kötet, szintén P. Tóth László képeivel is.