Nehéz gyermekkora után doktori címet szerzett a bátonyi származású pedagógus

S e joggal sikeresnek minősíthető folyamat a közelmúltban ismét figyelemre érdemes két, egymással összefüggő állomáshoz érkezett. Egyrészt a Magyar Pedagógiai Társaság Eötvös Loránd Kutatói Hálózat kiadásában megjelent Bogdán Péter: A romák oktatása a pedagógiai szaksajtó tükrében 1978 és 1997 között című 290 oldalas kötete, másrészt a kiadó az újpesti Rácz Gyöngyi Közösségi Központban a minap megrendezte a könyv bemutatóját.

Mint fentebb már említést nyert, az idén negyvenkét éves – manapság Szigetújfaluban élő, a Budaörsi Tanoda szakmai vezetőjeként munkálkodó – szerző nagy utat tett meg, amíg eljutott idáig. Gyakorlatilag apa – aki ráadásul bántalmazta is – nélkül nőtt fel, sokat nélkülöző édesanyjának és mindenekelőtt önmagának köszönheti, hogy – ahogy mondani szokás – ember lett belőle.

Szorgalma, akaratereje, tudásvágya, megtörhetetlen ambíciója vezette erre az általában is, de az ő esetében hatványozottabban magasnak minősülő szintre. Már a disszertációnak és a könyvvé formált, valamelyest átdolgozott változatnak is az volt az alapvető célja, hogy a szerző kutatási eredményeinek közzétételével segítsen a pedagógustársadalomnak. Oly módon, hogy átfogó és visszatekintő elemzés révén rendszerezze a szaksajtóban 1978 és 1997 között a roma gyermekek nevelhetőségére vonatkozó elképzeléseket.

Az összefoglalás lehetővé teszi a jelen és a jövő roma gyermekeit érintő oktatási stratégiák és módszerek kiszámíthatóbb, adekvátabb és eredményesebb útját. Az sem volt mellékes szempontja, hogy e módon is hozzájáruljon a hazai cigányság munkaerőpiacra, a helyi és országos közéletbe történő sikeres visszaintegrálódásához.

A könyv első nagyobb egysége a témaválasztás indoklására, a módszertani alapelvek rögzítésére, a modellalkotás és az oktatáspolitikai háttér bemutatására törekszik. A következő, Kvalitatív és kvantitatív adatok és eredmények című fejezet tíz szakperiodikát tekint át a jelzett célkitűzés megvalósítása szempontjából. Fontos része a kötetnek az összesített elemzés, a felhasznált irodalom jegyzéke és a csaknem százoldalnyi melléklet, vizsgálati minta, a nem kevesebb mint 507 szerzőt és művét felsoroló lista és nem utolsósorban a táblázatok beszédes rendszere.

Mindezen érték természetesen hangsúlyozódott a mintegy háromórás, nagy számú érdeklődő által figyelemmel kísért könyvbemutatón is. A rendezvényt Molnár István Gábor, az Eötvös József Cigány–Magyar Pedagógiai Társaság vezetője nyitotta meg, felvázolva Bogdán Péter szakmai életútját. Trencsényi László egyrészt a Magyar Pedagógiai Társaság elnökeként, felelős kiadóként, másrészt e munka megszületését már a doktorjelölti időszakban támogató címzetes egyetemi tanárként méltatta e kötet jelentőségét.

A neveléstudós hangsúlyozta, hogy a szerző szakmai előélete, több mint 300 cikkel fémjelzett publikációs tevékenysége, évekig tartott rádiós és internetes újságírói munkássága, három társszerzőként jegyzett könyve szinte törvényszerűen vezetett idáig. Csóka János Pál, a Fővárosi Roma Nemzetiségi Önkormányzat elnöke a lényegre tapintott rá, amikor felvetette, hogy belátható időn belül fel lehet-e emelni a magyarországi roma közösséget az oktatás, nevelés eszközeivel. Bogdán Péter válasza szerint ehhez alaposan átgondolt, összehangolt rendszerre van, lesz szükség.

Lektori vélemény

A kötet lektora, Juhász Orchidea, a Miskolci Egyetem adjunktusa a kiadvány hátsó borítóján röviden is kifejtette véleményét. Többek között az alábbiakat hangsúlyozta: Bogdán Péter alapos, kitartó munkájának eredménye e feltáró jellegű könyv, amely médiareprezentációs elemzés segítségével veszi górcső alá egy relevánsan kijelölt 20 éves időintervallum pedagógiai szaksajtójának írásait. Üdvözlendő az önreflexióra való törekvés, a kutató és a téma találkozásának meghatározó szerepe.