Ünnepi szentmisét mutatnak be a bujáki templomban

A liturgiát megelőzően dr. Molnár Imre történész, Esterházy-kutató ismerteti a mártírsorsú politikus életét. A szertartáson részletek hangzanak el Pergolesi: Stabat Mater című művéből.

– Esterházy János a bujáki templom építtetőjének, az Esterházyak galántai grófi ágához tartozó családjából származott. Abban a nyitraújlaki kastélyban született és gyerekeskedett, amelynek kápolnájában a mennyezetfreskón ugyanaz a téma szerepel, amely a bujáki templom szentélymennyezetét is borította: az apokalipszis Báránya – mondta Marti József.

A helyi plébános hozzátette: miután a szovjet csapatok kiszorították a németeket Pozsonyból, a hatóságok internálták őt. Utána az ideiglenes szlovák kormány képviselőjével, Gustáv Husákkal tárgyalt, ahol szóvá tette a magyarok üldözését. Husák utasítására letartóztatták, s átadták a szovjet titkosszolgálatnak. Egy évig a moszkvai Lubjankában tartották fogva. Koholt vádak alapján tíz év kényszermunkára ítélték és Gulag-táborba küldték, Szibériába. Életszentségének hírét a Gulagról szabadult társai is terjesztették. A Dunántúlról elhurcolt Hetényi József visszaemlékezése szerint Esterházy Jánosban a magyarság szenvedő Krisztusát ismerték meg, aki életpéldájával és vigasztaló, bátorító szavaival lelket öntött sorstársaiba, és tanította, formálta a kényszermunkára ítélteket.

A Szlovák Nemzeti Bíróság 1947. szeptember 16-án egyetlen ülésen halálra ítélte. A szovjet hatóságok 1949-ben kiadták a csehszlovákoknak. Esterházy János istenkapcsolata, imaélete minden szenvedés ellenére rendkívül elmélyült és gazdag volt. 1957. március 8-án a morvaországi Mírov börtönben halt meg. Sírhelyét csak halála után ötven évvel sikerült felfedezni. Földi maradványait 2017. szeptember 16-án az alsóbodoki Szent Kereszt Felmagasztalása kápolnában helyezték örök nyugalomra. Ezen a bujákiak is részt vettek népviseletben.