A vőlegény őseinek házánál esküdött örök hűséget a nógrádi pár

Sok minden befolyásolhatja, hogy egy ifjú pár milyen irányzatot választ esküvője tematikájául. A közös emlékek, utazások, a stílusunk vagy a barátok esküvői tapasztalatai is meghatározhatják életünk egyik legfontosabb napját. A rimóci származású Barna Krisztina és a balassagyarmati Racs Gábor számára a hagyományok és az őseik tisztelete volt a legfontosabb szempont, amikor a jeles napot szervezték. Polgári eskütételük annál a háznál zajlott, ahol hajdani őseik is összekötötték életüket, bár az ma mintegy ötven kilométerre található eredeti helyétől.

– Hagyományos palóc esküvőt álmodtunk magunknak, amelyhez a legideálisabb helyszínnek tűnt a Palócország fővárosának szívében, Balassagyarmaton található Palóc Múzeum skanzenje. Rokoni szálak is kötnek ehhez a helyszínhez, a nagymamám sógorának a dédszüleié volt valaha Karancskesziben ez a házikó – mesélte a boldogító igen kimondása után a vőlegény.

A hagyományőrzést rendkívül fontosnak tartó pár a szertartás alatt tradicionális rimóci viseletben volt. A menyasszony a nagyszüleitől örökölt saját ruháját viselte, amit a nagymamája kézzel hímzett. Barna Krisztina egyébként a rimóci máriás csoportnak is tagja. Párjával rendszeresen részt vesznek különböző hagyományőrző rendezvényeken, mint például az évente megrendezésre kerülő Palóc Világtalálkozó vagy a Szent Anna-napi palóc búcsú, ahol a rimóci népviseletet mutatják meg a világnak.

– Ha senki nem vinné tovább ezeket a régi szokásokat, nem viselné időnként ezeket a ruhákat, hamar feledésbe merülnének, hiszen csak az létezik, amire emlékszünk, és addig, amíg van, aki őrzi ezeket a dolgokat – vallja Racs Gábor.

Dr. Limbacher Gábor néprajzkutató az esemény kapcsán portálunknak elmondta, a szabadtéri múzeum magját képező palóc faházat 1932-ben vásárolta meg a Palóc Múzeum az akkori gazdájától, Mákos Józseftől, 350 pengőért. A Széchenyi u. 7. szám alatti helyéről szállították Balassagyarmatra, s ezzel megvetették a Kárpát-medencei szabadtéri néprajzi muzeológia máig meglévő alapjait. A hagyomány alapján 150-200 esztendősre becsült házat darabjaira bontva, hét szekéren szállították a múzeum udvarára. Itt egy falubeli, karancskeszi ácsmester állította össze, eredeti formájának megfelelően. A kontyolt nyeregtetejű, zsúpfedeles, háromosztatú építmény Nógrád megye régi háztípusát reprezentálja, s egyben az egész palóc építkezés jellemző képviselője. Beosztása a magyarság azon háztípusát mutatja, amelyben a szabad főző tűzhely és a fűtőkemence a szobában van.

Jelenleg a Palóc Múzeum mögött található épületegyüttes a 18. századi nógrádi falusi építkezést és életmódot mutatja be.