A testképekről jelent meg kötete a Salgótarjánból elszármazott kutatónak

A XVIII. századi regények kutatójaként és oktatójaként érzett késztetést arra, hogy a fenti kérdéskörök tanulmányozására koncentráljon, s az utóbbi tíz-tizenöt évben könyvekben, nyomtatott folyóiratokban és a netes médiában tudományos dolgozatok, kritikák, recenziók stb. keretében nyilvánosságra hozza felismeréseit, újszerű megállapításait. A Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének adjunktusa 2005-ben szerezte meg a PhD-fokozatot a 18. századi francia levélregényt elemző disszertációjával. Kiemelkedő szakmai munkája, aktív tudományos tevékenysége révén habilitált, s e folyamat eredményeként 2018-ban egyetemi docens lett, sőt már az intézetigazgató-helyettesi beosztást is betölti.

E nagyívű, további reményekre jogosító karrier Salgótarjánból indult. Bódi Katalin a nógrádi megyeszékhelyen született 1976-ban, itt végezte az általános iskolát, majd Pásztón, a francia tagozatú gimnáziumban érettségizett. Diplomát jelenlegi munkahelyén, a Debreceni Egyetemen szerzett magyar–francia irodalom és nyelv szakon. Felsőfokú tanulmányai során több ösztöndíjban is részesült, végzős hallgatóként pedig kitüntették az oktatók által odaítélt Juhász Géza-díjjal is. Nyilván ezen elismerések is hozzájárultak ahhoz, hogy egyetemi oktató lett és bekapcsolódhatott egy akadémiai kutatóközpont munkájába is. Érdeklődési körének kialakulásához hozzájárult a családi légkör, az édesanyja nyújtotta minta is, hiszen a Madách-díjjal kitüntetett Bódi Györgyné dr. ugyancsak sok tanulmány és több kiadvány szerzője, társszerzője, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár igazgatójaként vonult nyugállományba.

Az Éva könyve előszavában Bódi Katalin kifejti azt a belátását, hogy eddig saját olvasói pozíciója korlátozta abban, hogy elképzelje a korabeli emberképet, egy kor férfiről és nőről való gondolkodását, annak eredőit, test és a lélek hierachikus viszonyát, ezért a képzőművészethez fordult segítségért, s az egyértelmű válaszok helyett – mint arról a következő 13 fejezet tanúskodik – számos irányba nyíltak számára továbblépési lehetőségek.

Ezek közös vonása annak az elismerése, hogy a keresztény kultúra végeredményben a test kultúrája is, hiszen mind a teológia, mind a filozófia évszázadokon keresztül az emberi testet használta az egyik megkerülhetetlen alapfogalomként akár vallási, akár ontológiai kérdésekre vonatkozó válaszkísérleteiben. A kötetbe Bódi Katalin beválogatta két kortárs képzőművészeti kiállításhoz kapcsolódó esszéjét is, mintegy bizonyítván, hogy kérdésfelvetései nem csupán az elmúlt századokra vonatkozó kutatások során érvényesíthetők.

A könyv végén nem kevesebb mint 97 felvételt tartalmazó reprezentatív színes képmelléklet kapott helyet – többek között Dürer Ádám és Éva című rézmetszetével 1504-ből, Tiziano Égi és földi szerelem című 1514-es festményével, Rubens Vénusz és Adoniszával 1750 előttről – sokszorosára emelvén a kálvinista Rómában a Méliusz Juhász Péter Könyvtár kiadásában megjelent, 2019-es évjáratú kötet értékét.

Bódi Katalin a Szerdatársaságban

A Debreceni Egyetem tanára Salgótarjánban vendége volt a Szerdatársaság Irodalmi Kávéháznak is, ahol pálya- és kortársa, dr. Gréczi-Zsoldos Enikő nyelvész, a Miskolci Egyetem adjunktusa, a Palócföld című folyóirat főszerkesztője beszélgetett vele. A munkásságát jellemző vonatkozások mellett – mi sem természetesebb, hogy – sok szó esett Bódi Katalinnak a szülővárosához fűződő viszonyáról, gyermek- és ifjúkori szép élményeiről és immár saját családjáról is. Nyíregyházán élnek, férjével – aki szintén tanár – három gyermeket nevelnek igényesen, ösztönözve az olvasás szeretetére, az ismeretszerzés, a tudás örömére.