Festő- és filmvászon az alkotóterülete a kitüntetett balassagyarmati festőművésznek

– Kezdjük a gyerekkori emlékekkel.

– Mindig szívesen emlékezem vissza a megyei és regionális rajzversenyekre, melyeken személyesen folyt a megmérettetés. Igazi adrenalinbombát jelentettek számomra ezek az alkalmak, amikor kifejezetten éreztem, hogy a rajznak mint kedvtelésnek van valamilyen tétje, mintha egy vizsga lenne. Alig vártam a verseny alatti szüneteket, hogy végignézhessem a többiek munkáit. Versenyhelyzetben gyerekként kicsit felnőttnek érezheti magát az ember. Hasonló helyzet volt, amikor a gimnáziumból kikerülve a főiskolán már nem diák voltam, hanem hallgató, aki azt csinálja, amit szeretne, amiért eddig dolgozott, és ahol többnyire ugyanilyen érdeklődésű emberek veszik körül.

– Balassagyarmat milyen hatással volt a pályafutására?

– Támogató közegben nőttem fel és tanultam ebben a városban. Szüleim hamar úgy gondolták, hogy a dohányzóasztal aljának zsírkrétával való összefirkálása helyett kicsit komolyabban is foglalkozhatnék a rajzolással. Így nyolcévesen Nagy Márta festőművésznél kezdtem tanulni, ahol akvarell illusztrációkat készítettem. Úgy gondolom, a rajzfelvételi előkészítők Pénzes Gézánál és Petró Györgynél pedig több mint meghatározók voltak számomra, gyakorlatilag ők indítottak el a pályámon.

– Magasra teszi a lécet, ha munkáról van szó?

– Elég komoly elvárásaim vannak önmagammal szemben. Néha már-már irreálisak. Amikor éppen dolgozom egy rajzomon, már a következőn gondolkodom, és mindig többet és többet szeretnék teljesíteni, és azt minél gyorsabban. Azért azon persze csak nevetek, ha eszembe jut, hogy mindig lesz egy tízéves kisfiú valahol a világban, aki sokkal ügyesebb, mint most én harmincévesen…

– Mit kell tudnunk az ön festészetéről?

– Egyszerű és mindennapi témákkal foglalkozom, melyeket a szín és forma kapcsolatának kutatásában fejtek ki. Érdekelnek az olyan bonyolult kompozíciók, ahol sokszor nem teljesen felismerhető maga a tárgy, vagy ahol a mondanivaló helyett nagyobb szerepet kap a ritmus, a mintázatok harmóniája. Legutóbbi festészeti munkáim is ezt a világot képviselik, amelyekhez saját szűk környezetemből merítek ihletet. A Ruben Brandt, a gyűjtő magyar gyártású egész estés animációs film számtalan nemzetközi díjat nyert. Ebben a többnyire felnőtteknek készült, szürreális animációs mozifilmben háttérfestő voltam. A már meglévő vázlatok alapján kellett véglegesítenem a látványt a rendező elképzelései alapján. A háttérfestés alkalmazott grafika, de ezen belül gyakran szabad kezet kaptam, rengeteg saját ötletet sikerült itt is megvalósítanom, hála a rendező nyitottságának.

– Mi érdekli jobban, a festészet vagy az animációs film?

– Mindkettő egyformán érdekel, csak az egyikkel nehezen is tudnék foglalkozni. A festészet az én saját, individuális nyelvezetem, ahol a legotthonosabban tudok megnyilvánulni. Olyan ez, mintha még egy anyanyelvem lenne! Az animáció az alkalmazott művészet része. Ott a rendező elképzeléseihez kell igazodnom. Mindkét területen alkotok, próbálok fejlődni, tanulni és képezni magam. Pontosan ezért nem szeretem elhatárolni egymástól a kettőt, mert az én szememben összemosódnak. Mindent, amit tanulok az animáció terén – ilyen lehet például valamilyen érdekes kompozíciós beállítás, – azt meg szeretném valósítani festészetben is. Ez így van fordítva is. Még csak technikailag sem lehet elválasztani a kettőt, mert lehet festeni digitálisan és papírra is animálni, ahogyan még a korai animációs filmek is készültek.

– Húsz év múlva milyennek képzeli el önmagát és a tevékenységét?

– Komoly elvárásaim vannak magammal szemben, melyek biztosítják a fejlődésemet, de ettől függetlenül elégedett vagyok azzal, ahol most tartok. Mindig a megfelelő emberek mellé sodródtam és a megfelelő projektekre kerültem be, és sok pozitív visszajelzést kapok. Olyan közegekben dolgozhattam, ahol már-már családtagnak érezhettem magam, és mindig is nagyon hálás leszek, hogy háttérfestői pályafutásom ilyen helyeken kezdhettem. Gyakorlatilag mentorált voltam, és ez óriási dolog. A jövőben is szeretnék ugyanazzal foglalkozni, amivel most. Elkezdtem egy filmes látványtervezés-képzést, amivel újabb kapuk nyílhatnak meg előttem. Az animációs filmek mellett élő szereplős filmek gyártás-előkészítésében is szeretnék részt venni.

Színek és animációs alkotások világában él

Szenográdi Szabina Balassagyarmaton született. Gimnáziumi évei alatt kezdte művészeti tanulmányait: a Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola rajztagozatának óráin Pénzes Géza festőművész, a Képzőművészeti Szabadiskola foglalkozásain Petró György szobrász volt a mestere. Érettségi után felvételt nyert az egri Eszterházy Károly Főiskola képi ábrázolás szakára, ahol festő szakirányos hallgatóként tanult. Ezután ösztöndíjjal a németországi Regensburgba és Berlinbe került, majd tervezőgrafikus mesterképzésen folytatta tanulmányait. Több egyéni és csoportos kiállítása volt, 2007-től rendszeres résztvevője a balassagyarmati Horváth Endre Galéria Nyári tárlatainak. Az elmúlt években az animációs filmek világába is belekóstolt. A számos rangos díjjal elismert Ruben Brandt, a gyűjtő című mozifilmen háttérfestőként dolgozott, a Kecskemétfilm Városi legendák című sorozatnál pedig gyártásvezetési, koordinálási feladatokat is kapott.