Új darabbal mutatkozik be a Zenthe Ferenc Színház

A főszereplők közül, a Bódi Vencelt alakító Szarvas József Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész ma először lép fel a salgótarjáni társulat produkciójában, ezért is kerül be portálunk Névsorolvasás elnevezésű sorozatába. 1958-ban Debrecenben született, a főiskolát Horvai István osztályában, 1987-ben végezte el. Tagja volt a Vígszínháznak, a kaposvári társulatnak, dolgozott szellemi szabadfoglalkozásúként, 2002 óta viszont a Nemzeti Színházhoz tartozónak tudhatja magát, s számos jeles alakítás fűződik a nevéhez.

Az idei Prima Primissima díj egyik jelöltje azt vallja, hogy a színházművészet segítette hozzá, hogy a saját nyelvén is meg tudjon szólalni. Ez számára azt jelenti, hogy úgymond a kultúra visszatanulása érdekében létrehozhatta és működtetheti az őrségi Viszákon a Kaszás Attila emlékét is őrző Pajta Színházat és a természet csodáit őrző, gyarapító, közösségerősítő Tündérkertet. Szívesen tett eleget a felkérésnek, hogy vegyen részt az Advent a Hargitán színre vitelében, hiszen Sütő András darabja napjainkban is fontos, fájdalmas.

Ugyancsak örömmel vállalta a vendégjátékot az egyik szerelmest, Árvai Rékát megformáló Tarpai Viktória. A kárpátaljai származású színésznő jelenleg is a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház tagjaként szerepel az anyaországban: úgy érzi ugyanis, hogy elsősorban szülőföldjén van dolga. Évekkel ezelőtt, otthon Vidnyánszky Attila és Éva gyermekcsoportjában kezdett ismerkedni a színpaddal, diplomát a Pesti Magyar Színiakadémia növendékeként szerzett.

Véleménye szerint az Advent a Hargitán örök érvényű gondolatokat vet fel, közvetít. Hiszen manapság is sok család esik szét, nem kevés fiatal távozik szülőföldjéről, s csak nagy erőfeszítések, küzdelmek árán lehet megőrizni hitünket, jellemünket.

Remény a reménytelenségben

Mint a fentiekből is kitetszik: mindkét, a Zenthe Ferenc Színházban első alkalommal szereplő művész a darab aktualitását hangsúlyozta, annak ellenére, hogy az elmúlt harminc évben kétségtelenül sok tekintetben változtak a társadalmi, politikai viszonyok mind a Románia részeként létező Erdélyben, mint pedig Magyarországon. Azt is kiemelték, hogy a mai valóságban természetesen másként időszerű Sütő András torokszorító mondandója, mint volt a megírása idején. A fantázia szülte, torokszorító történet egyszersmind lélekemelő is, minthogy reményt hordoz az élet, a mindennapok okozta konfliktusokban, a várakozás, vágyakozás reménytelennek látszó helyzeteiben, pillanataiban is.

Először 33 éve kerülhetett a nézők elé

A Romániában különösen nyomasztó emlékű nyolcvanas években Sütő András drámái már meg sem jelenhettek a jeles író szülőföldjén, nemhogy színházi közönség elé kerülhettek volna. Így gyakorlatilag ki kellett lopni a határokon túlra.

Ilyen sorsa volt az Advent a Hargitán című színműnek is, amely a szegedi Tiszatáj 1985/12-es számában látott napvilágot. Nem kellett sokat várni a színpadra kerülésre sem, hiszen 1986. január 2-án megtartották a bemutatóját Budapesten, az akkori Nemzeti Színházban.

Az azóta ikonikusként emlegetett, sokak számára felejthetetlen előadást Sík Ferenc rendezte, és kitűnő színművészek sorát vonultatta fel. A két főszereplő egyikét, Bódi Vencelt a magyar színházművészet nem kisebb fajsúlyú egyénisége, mint Sinkovits Imre formálta meg, a másikat, Árvai Rékát Kubik Anna játszotta. Zetelai Gábort Bubik István alakította, az előadás nyilvános főpróbáján azonban Funtek Frigyes. Zetelaki Dániel alakjában is rangos színművész, Agárdi Gábor lépett fel. Bódi Máriának Götz Anna volt a megformálója. Ez a szereposztás szinte garantálta, hogy Sütő András gondolatai szándékainak megfelelően szólaljanak meg. A siker egyik jellemzője, hogy a 250. előadásra – a rendszerváltozást követően – 1993. november 3-án került sor Temesvárott. Az elmúlt években gyakorlatilag folyamatosan műsoron volt az Advent…, és mindig elnyerte a mindenkori publikum nagy tetszését, rokonszenvét.

Ezúttal tarjániak vendégeskedtek a Duna-parton

A 2013-ban létrejött Váci Dunakanyar és az egy évvel korábban alakult nógrádi megyeszékhelyi Zenthe Ferenc Színház közötti szoros szakmai kapcsolat bő két esztendővel ezelőttre vezethető vissza. Először 2017 őszén mutatták be kooprodukcióban egy angol drámaíró, M. Frayn Még egyszer hátulról, avagy függöny fel! című darabját, majd a 2018/2019-es szezon első salgótarjáni bemutatóját, Molnár Ferenc Az ördög című vígjátékát a váciak művészeti vezetője, Bakos Kis Gábor rendezte. Ez év elején viszont Susán Ferenc, a zenthések produkciós vezetője rendezhette meg a Vácott bemutatott Goldoni-darabot, A hazug-ot, a dramaturg Sándor Zoltán volt, majd májusban a váci színházigazgató Kis Domokos Márk Salgótarjánban jegyezte rendezőként A. Miller Pillantás a hídról című drámáját.

E sor most folyatódott: az Advent a Hargitán-t november 30-án Vácott mutatták be és ma Salgótarjánban kerül színre – Susán Ferenc rendezésében. Dramaturgként ezúttal is Sándor Zoltán, a Zenthe művészeti vezetője segítette a munkáját. Mindketten nagy megtiszteltetésnek érezték, érzik, hogy alkotótársak lehettek e remekmű színpadra állításában. Felemelő, de nehéz feladatot kaptak, hiszen úgy kellett a darabhoz nyúlniuk, hogy a tömörítés szándékának megvalósítása, a kamarajelleg érvényesítése során ne vesszen el a mondandó lényege, érvényesüljön eredetisége, a tartalom, a havasokbéli hagyományvilág, a balladai, némiképp misztikus hangulat és a szép nyelvi megformáltság tekintetében egyaránt. A hangsúlyeltolódások során – a feltételekhez alkalmazkodva – törekedtek biztosítani a Pallós Nelli tervezte látványt is.

Népzenei háttér

A jelenlegi változat nem alkalmaz kántálókat, dalosokat. A zenei funkciót a székelyföldi, konkrétan gyergyószentmiklósi Bagossy Brothers Company – amely az idei nyár folyamán Zamárdiban megkapta a legjobb akusztikus koncertnek odaítélt Petőfi Zenei Díjat – hangfelvételei töltik be.

Sütő András a magyar irodalom örök értéke

A hétfő este színre kerülő színjáték szerzője Sütő András, akit az irodalomtörténet nemcsak az erdélyi, hanem a mindenkori magyar anyanyelvű elbeszélés és dráma kiemelkedő képviselőjeként tart számon. 1927. június 17-én Pusztakamaráson született. Tanult a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban, Kolozsvárott a Móricz Zsigmond népi kollégiumban és a színművészeti főiskola rendezői szakán is. A későbbiekben főként újságíróként, szerkesztőként dolgozott különböző lapoknál. Volt parlamenti képviselő, írószövetségi alelnök is. Közéleti emberként 1990-ben, az etnikai zavargások idején, Marosvásárhelyen méltatlan atrocitások érték, egyik szemét el is vesztette.

Kötetei közül kiemelhető az Engedjétek hozzám jönni a szavakat, valamint az Anyám könnyű álmot ígért című esszéregénye. Írt történelmi paraboladrámákat, ilyen az Egy lócsiszár virágvasárnapja vagy a Csillag a máglyán, amelyekben a személyiség és a hatalom viszonyát elemezte. Az Advent a Hargitán-ban a székely népi játékok és Tamási Áron drámáinak ösztönző ereje mutatható ki.

Szilárdan tartotta magát erkölcsi meggyőződéséhez, munkásságával következetesen a magyarság sorsának jobbra fordulását igyekezett szolgálni.

A Kossuth- és sok más díj kitüntetettje, 2006-ban, életének 80. évében, Budapesten hunyt el, a marosvásárhelyi református temetőben helyezték örök nyugalomra.