Rátaláltak a salgótarjáni főplébánia régóta keresett sírkamrájára

Varga András esperesplébános elmondta, a leírások alapján már jó ideje tudni vélte az egyház, hogy lennie kell a Kisboldogasszony templom alatt egy kriptának, de erre eddig nem találtak rá. A templom alatti teret a felújítás egyik bontási munkálatai során fedezték fel.

A plébános ismertetése szerint az 1855-ben elhunyt Jankovich Antal, illetve lánya, Luby József templomkegyúr felesége, az 1870-es években elhunyt Jankovich Antónia sírja található a sírkamrában. Az 1820-as években Jankovich Antal volt, aki egy komoly tűzesetet követően felújította és bővítette is a templomot, azt sejtik, hogy a síremléket is ekkor alakították ki. Halála után Luby József lett a templom kegyura, nevéhez többek között az 1866-os toronyépítés köthető.

Az 1920-as években készült rajzon most már egyértelműen beazonosíthatóvá vált a kripta eredeti, külső lejárata is. Ezt azonban a későbbiekben eltávolították, helyére pedig egy betonlapot helyeztek, rajta egy kereszttel.

Varga András elmondta, hogy az egyház felvette a kapcsolatot a Jeszenitzei Jankovich család Hollandiában élő leszármazottaival, akik személyesen is megtekintették a sírkamrát, amelyben a két említett személy mellett további hét családtag nyugszik. Jankovich József és felesége azt kérte az egyháztól, hogy legyen megjelölve a külső bejáraton: a kriptában a Jankovich család tagjai nyugszanak.

A nyughely – a püspöki útmutatásnak megfelelően – a felújítást követően sem lesz majd látogatható, de elérhetőségének lehetőségét – gondolván az esetleges későbbi kutatásokra – belülről meghagyják. Arról még folyik az egyeztetés, hogy valamilyen üveg- vagy plexilap felhasználásával „látható” marad-e majd.

A tervek szerint a templom és a főplébánia felújítása az őszi hónapokra készül el.

Árpád-kori alapon áll a templom

A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt, támfallal védett XVIII. századi barokk templom Árpád-kori alapon áll. A salgótarjáni plébánia már az 1332–37-es pápai tizedszedő lajstromokon is szerepelt. A XIX. század folyamán több ízben érték a várost súlyos elemi csapások, nem kímélve a római katolikus templomot sem. A tetőszerkezete 1821-ben tűzvészben leégett. Jankovich Antal, a plébánia akkori kegyura helyreállíttatta, s jelentősen megnagyobbíttatta Isten házát. Luby József 1866-ban tornyot építtetett hozzá.