Megszállottan készít babákat, főkötőket a ludányi művész

- Mikor és hogyan került kapcsolatba a főkötőkkel?

- A ludányhalásziak régóta nem hordanak népviseletet, de egykor ennek a falunak is megvolt a sajátos viselete. Húsz éve kértek meg, hogy a szüreti felvonulásra készítsek olyan főkötőt, amit valamikor viseltek itt a faluban. Nem volt egyszerű, mert nem volt hozzá forrásanyag. Felkerestem a balassagyarmati Palóc Múzeumot és a községünk egykori pedagógusa, Romhányi Olga felkutatta, feldolgozta Ludányhalászi népviseletét. Az ő tanulmánya, a benne lévő fotók és egy ludányhalászi ismerősöm segítségével, no meg a múzeumban szerzett tapasztalataim alapján sikerült a főkötőt elkészíteni.

- Gondolom, hogy újabb és újabb alkotások kerültek ki a keze alól…

- Igen, azóta megszállottan készítem a főkötőket. A polgármester kérésére elkészült négy darab, a hivatalban találhatók. A barátoknak, rokonoknak adok belőlük, de nem szívesen válok meg tőlük, ezért nem is gondoltam az értékesítésükre. Ez a munka számomra örömet, kikapcsolódást jelent. Nyugdíjazásom előtt az üzletben voltam eladó. Esténként és hétvégén mindig szakítottam egy kis időt a kézimunkára, amely jó kikapcsolódást jelentett. Egy-egy munkadarab elkészítése heteket vesz igénybe.

- Minden területnek, tájegységnek megvan a jellegzetes főkötője. A ludányhalászira mi jellemző?

- Nálunk tarajos főkötőt használtak, amelynek felső része szépen ki volt díszítve – a „tarajos” név is erre utal – hátul pedig szalag lógott le belőle. Egyébként más tájegységekre jellemző főkötőket is készítek.

- A különböző életkorokban eltérő főkötőket viselnek a nők?

- Formájukban a területre jellemzőt, de a színükben eltérőt. A díszítés gazdagsága utal a viselő vagyoni helyzetére. A lányok általában fonott hajat hordtak, a menyecskék pedig szép díszes főkötőt viseltek. A kor előrehaladtával a fejdísz színe sötétebb lett. Az idős asszonyok pedig már kendővel kötötték be a fejüket.

- Mit tapasztal, napjainkban ismét divatba jöhet a népviselet?

- Településenként változó. Ludányhalászira nem jellemző, itt csak szüreti felvonuláskor kerül elő elődeink ruházata. Patakon, ahonnan származom, már gyakrabban öltöznek népviseletbe. A Szécsényi járás déli településein, Hollókőn, Rimócon, Varsányban, Nógrádsipeken egyre inkább jellemző a népviselet.

- A szobában több népviseletbe öltöztetett babát is látunk. Ezek is az ön munkái?

- Igen. Norbi fiam 19 éve tagja a szécsényi Palóc Néptáncegyüttesnek. Ő is hozzám hasonlóan szereti és ápolja a népi kultúrát. Ő beszélt rá a babák készítésére. Örülök, hogy hallgattam rá. Előbb egy helyi népviseletbe öltöztetett babát készítettem, aztán szép lassan bővült a kör.

- Most, hogy nyugdíjas lett, több időt tud fordítani a főkötők és babák készítésére?

- Több időm lett, de a tevékenységemet is bővítettem. Riseléssel, vagyis kézi és gépi hímzéssel is foglalkozom. Egy terítő elkészítése négy hetet is igénybe vehet. Különböző motívumokat használok, mint például a kalocsait, de a Palócföldre jellemző terítőket is készítek.

- Mi lesz a sorsa az alkotásainak?

- Ahogy mondtam, nem adom el őket, ismerőseimnek, barátaimnak ajándékozok belőlük. Abban reménykedem, hogy talán lesz itt a faluban egy olyan kiállítási hely, mondjuk egy falumúzeum, ahol bemutathatom a településre jellemző régi népviseletet.